Csodaszép volt a világ,messze elkalandoztam a kis zöld réten,s végül a hegyek magasságába jutottam.A szél hideg érintésével simogatta arcomat,ami nyugalmat sugárzott számomra.Megtaláltam a helyemet.
Lenéztem a sürű lombok közé.S láttam az Egész Világot.Hihetetlen élmény volt.Nap forrón égetett,s csak ültem ott fent,több ezer méter magasan.Nagyszerű érzés volt kívűlállóként szemlélni a világ eseményeit.
A táj egy kisebb részét tó borított,s mellette erdő,kis erdei utak.S hirtelen megláttam egy őzet,azaz nem is csak egy volt hanem vagy tizenhárom.Szökelltek át az egyik szántásról a másikra,majd az erdőbe vezetett útjuk.Egy pillanatra beleképzeltem magamat az Ő helyzetükbe.Nyugodt voltam.Szerettem volna Őz lenni,de ők túl könnyen sebezhetők,de mily boldogan élnek,pedig minden fa mögött vár rájuk egy veszély..s nem tudják lesz e holnap számukra.
Elkalandoztam.Nem ez volt írásom célja,hogy ismét az emberekre jussak ki a téma végén.Ez most csak úgy jön belőlem.Szeretnék ott állni fent magasan.
Szemem arébb vándorol egy kis falucskára.A emberek nyugodtan sétálnak,s némelyikük fejébe furcsa dolgok jelennek meg..mert most a gondolatokban is tudok olvasni..
Egy öreg néni jött ki a házból..ő a háborúból hazatérő férjét várja már 16 éve..de még mindig várja,s a postaláda felé veszi útját a köves,tócsákkal teli úton.S mikor felnyitja a láda tetejét..csalódottan visszasétál a házba..s várja a holnapot,ki tudja mi lesz?A csodára vár.?
Az utca másik felén,két fiatal libben át.Szerelmesek.Boldogok.Nem szólnak semmit,a szemükkel beszélnek,mit most kiolvasni egyszerű. "Szeretsz örökké?" Kérdi a lány szeme félénken. "Azon is túl." jut el a válasz a fiú szemein keresztül a lány szívéhez,ami egyre hevesebben ver.Nem akarják elengedni egymást.
Minden ember gondol valamire.
S ismét a hegy ormán találom magamat.Havas a csúcs..
 

Csörög az óra.Felkéne kelni.S a sötét barna hajú 17 év kröüli lány feltápászkodott a jó meleg takarója alól.Kinyitotta szemét.Elhúzta a sötétítőt.Felvette a fotelban heverő cső nadrágot,magára húzta,s egy fekete pólóra esett a választása ezen az esős napon.A jól megszokott tornacsuka most is elhagyhatatlan volt számára,nagyon ragaszkodott ehhez a cipőhöz.Haját egy copfba kötötte,s göndör fürtjei hulltak,így hiába akartak lehullni válláról.Az iskolatáskát vállára tette,s kinyitotta az ajtót..s elindult az iskola felé..felkészülten,s arra várva hogy ismét eljön majd egy újabb nap..hisz mindig van Holnap..s talán életét pont aznap fonja össze egy másikéval.=)

Bocsi,de ma ilyenhez volt hangulatom.Nyugodt vagyok.=)Amúgy mai napomban semmi sem volt említésre méltó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.