Minek szenvedni,ha nevetni is lehet?
Minek sírni ha nem szeret,akit szeretsz?
Miért kell élvezni azt amit utálsz?
Miért kell remények nélkül folytatni tovább?
Csalódtam benned,máshogy képzeltelek..
elhittem hogy szeretsz,
ehelyett fájdalmot hoztál szivembe.
A rengeteg hazug szavak,
amik üres tartalommal bírtak,
amik fájdalmat okoztak.
a rengetek elszúrt percek,
amik pengeként vágnak lelkembe,
Hisz ő csak egy, a sok másik közül, egy,
akit könnyen elfeledni nem sikerül.
De erős vagy, és neked menni fog,
Tudnod kell magadról, hogy kibírod!
Menned kell, nem szabad most vissza nézni,
a csúf, gonosz kis emlékeket keresgélni,
mert ők csak mindig egyet akarnak,
visszahúzni,az szép múltban vájkálni.
Nevess a fájdalmon, hisz nevetni jó,
éld az életed, légy vigyorgó kismanó!
Egy kismanó, aki a fájdalmat nem ismeri,
megtanult nevetni, és boldogan élni...
Ez az élet szép lehet,
nincsenek benne emlékekfájó könnyek,
hazug szavak, csak a tündéri álom,
ami megmaradhat..
Rájövök,ez is csak egy nap,
nem a világvége,
s e vers megszületett Nikával éjfélre.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.