hallottam egy számot tegnap,nagyon megfogott,ez nem olyan nagy csoda,hisz sok számot s előadót szeretek.de ez mégis más..
nem annyira ismert az előadó,s a dalszöveg sincs fent az interneten. holczy-néha..

jólesne most mászkálni,céltalanul a faluban..nem tudom miért,de jó lenne.de közben mégis itt ülök a számítógép elött.zene szól..a billentyűk csak úgy kattognak..msn..és itt írom a blogot. (:
elképzelem,hogy kint vagyok..
a Holdat nem látni,mert felhős az égbolt.sötét van.az utcai lámpások fénye a falut nem világítja be..kilépek a kapun,s odakint egyedül vagyok,néhány ház ablakán kiszűrődik a fény,s egy család épp éli békésen a megszokott mindennapi estéjüket..
erről egy szám cím jut ismét az eszembe..Hatóságilag Tilos-Valahol..mennyire imádtam én ezt a számot..és mennyiszer hallgattam. (: ..nem térek vissza az eredeti szövegre.. (:

az ember mindig későn jön rá,hogy elrontott valamit,s megbántotta a számára nagyon fontos embert..s olyankor már nem igazán forgathatja vissza az időt..de hát az ember követ el hibákat..senki sem tökéletes.de az az igazi nehéz feladat..ha egy személy miatt,tudsz változtatni a saját,negszokott dolgodon,ha őt az zavarja..ha erre képes vagy,akkor már vagy valaki..s akinek sikerül,az tényleg erős.. |:

most csak ennyit sikerült ide firkantanom (:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.