elsőhónaphuszonkettedike.

2010.01.22. 20:01

az ember nem mindig olyan amilyennek mutatja magát a külvilágnak?sokszor olyannak látjuk amilyennek saját magunk szeretnénk,a saját ideálunk irányít minket.ilyenek vagyunk mi emberek.ez ellen nem tehetünk semmit.az ember hibázik..
és sokszor alakulnak ki barátságok egy egyszerű msn bezsélgetésből,aztán azt követi a taálkozás..majd mégegy és mégegy..és a végén már azt vesszük észre,hogy az összes titkunkat rá bíztuk,de mi van ha közben akik eddig mellettünk voltak,eltűntek?
és közben te meg rájössz,hogy amiben hittél,az csak egy látszat volt,te általad megformált világ..
de azért mégis időben rájössz a dolgokra,és tudod,mi a fontos.és ha eddig a pontig eljutsz,akkor tudod már,hogy kire számíthatsz..
csak,tudd,hogy mindig van aki melletted áll. [:
az emberek gondolhatnak rólad akármit.a lényeg,hogy te tudod mire vagy képes. [:
"..nem szabad utánanézni annak ami elmegy." [:
köszönöm. [:
 
legjobb tesi óra volt. *-* tigrisbukfenc. [:
 
..ez egy könyv tartalma:
James Frey: Millió apró darabban
 
Egy repülőgépen térsz magadhoz.Fogalmad sincs,honnan jöttél,vagy merre tartasz.Nincs emléked az elmúlt két hét eseményeiről.Kiverték a metszőfogaid,betörték az orrodat,az arcod feldagadt.Nincs csomagod,nincs pénzed,nincs állásod.A rendőrség három államban köröz.Tíz éve alkoholista,három éve drogos vagy.Most mit lépsz?

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsileany.blog.hu/api/trackback/id/tr201693584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása