a nyár első napja.június elseje.
új haj.új táska.változás.
felvidítana valaki.(:
és mikor jön a postás?
az utcán kéne futkoznunk,és örömünkben elfelejteni a rosszat,és énekelni.a nyári szünetet kellene várnunk.a mezőn nyílnia kéne a virágoknak.s az emberek arcán a mosolynak kéne megjelennie.ehelyett mi vamit kerestem.rájöttem.megváltoztunk.nincs visszaút.esik az eső.mondjuk,szerintem már az eső is unja. -.-’

csak ránézek a képre.még érzem az illatot,és oda képzelem magam.a fejemben motoszkál valami.emlék.erősen koncentrálok a képre.aztán megtalálom a

fontos vagy Nekem.135.

ezt hallgatom..
„de vállalom azt mit gondolok ez egy érzésre adott válasz
az hogy lelkem megedződött hosszú évektől kapott támasz
rabok vagyunk mindannyian saját magunk rabjai
tehetetlenül nézzük hogy szétgurulnak életünk darabjai.”

köszi,hogy benéztél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.