a legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani..de amikor megpróbálod szavakba önteni,Ők csak bután néznek rád.szerintem az a legrosszabb amikor a titok nem miattad marad titok,hanem mert nincs aki megértsen.
amikor azt hiszed,semminek sincs értelme,amikor belenézel a tükörbe és csak egy meggyötört arcot látsz,amikor azt hiszed az „egész világ” ellened fordult,amikor reggel gyűrött vagy az ágytól,amikor úgy érzed minden addigi cselekedeted hazugság volt,akkor jusson eszedbe mit jelent egy meleg ölelés,és értsd meg,hogy szükségük van rád.hisz az igazi próba az,amikor nem engeded el a kezét,még akkor sem ha nem értetek egyet.
egy rossz nap után,amikor mosoly nélkül sétálsz hazafelé,elérsz az ajtóig.megállsz..hátranézel.látod,ahogy az emberek elsétálnak a házad előtt a járdán és az arcukról tükröződik a hangulatuk.eszedbe jutnak azok a dolgok amik miatt nem érzed jól magad.ahogy keresed a lakáskulcsot,egy melletted elhaladó autó beterít a tócsa egészével.azt hitted,ez a napod már nem lehet rosszabb.aztán belépsz az ajtón,körbetekintesz a nappaliban és most már elfogadod azt  tényt,amit az emberek többsége nem,nem tarthatsz kézben mindig mindent.nléha kell,hogy elvessz és össze omolj,hogy aztán magadra találhass.ezt okozhatja egy hirtelen változás,de arról pedig már tudod,hogy akaratod ellenére is változnak a dolgok,hisz semmi sem örök,csak a változás.ha pedig d9öntés elé állít a sors,akkor sosem tudhatod hogy helyesen d9nt9öttél e,mert csak bízni tudsz abban,hogy nem hibáztál.persze az idő majd megmutatja,hogy mi volt a helyes.mindenki hibázik és általában akkor látja be,amikor már késő.az elmélkedésedből a csengő hangja ébreszt fel.kinyitod az ajtót s ott áll előtted egy barátod.a következő percben már azon kapod magad,hogy elmondtad neki a gondjaidat,de még sem érzed magad jobban.egy ölelés,aztán elmegy.
mikor fogadod el végre,hogy soha nem fogsz tudni megfelelni mindenki elvárásainak?de miért is tennéd?miért nem elég ha magadat adod?miért kell szerepet játszanod ahhoz hogy szeressenek?azzal foglalkozz,aki olyannak fogad el amilyen valójában vagy.mégis mosollyal az arcodon fekszel le,de ez csak a látszat,amit a külvilág felé mutatsz,ennél te több vagy..de azt is észreveszik az emberek?érted már miről beszélek?

azért köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.