neked tetszik?
az idő megváltoztatja a szerelmet,de nem minden szerelem éli túl a változást.
:)

a lány egy hanyag mozdulattal bedobta a tornazsákját a szekrénybe.ez már megszokott dolog volt tőle.nem érdekelte,hogy elhaladt mellette két elsős gimnazista,és a szájfényükről vitáztak.nem érdekelte,hogy kint sütött a Nap.nem érdekelte,hogy már Ősz van,és a nyár elmúlt.nem érdekelte,hogy még három órát bent kell maradni a suliban.és az sem érdekelte,hogy a világ mennyire romlott,és hogy az emberek mennyire megváltoztak.
gyorsan teltek a percek,mert mire feleszmélt kicsengettek az irodalom óráról,azon kapta magát,hogy egész órán egy szót sem írt,csak bámult kifelé az ablakon,a toll a kezében,és a lába a pad szélén felrakva.
aztán hazafelé a buszon,egy férfi ült le mellé.nem sokat hallott abból amit beszélgetett egy másik korabeli férfival,mert a füle be volt dugva,zenét hallgatott.a torna cipő ott sárgállott a lábán,ő mindig vele volt.a bácsi már egy ideje Őt nézte,és le sem vette róla a szemét.nem volt olyan hangulatában,hogy elkezdjen az időjárásról és a szüret szépségeiről beszélni,de aztán mégis így lett.a férfi minden egyes mondata után bólintott egyet és helyeselt,de igazából nem is figyelt oda.de az illem.
aztán megnyomta a stop gombot,és leszállt.hazafelé kitisztult a feje a sok gondolattól,és új gondolatok szőtték körül elméjét.az elmúlt napok összességében így teltek.de azért a mosoly ott volt az arcán.a barna szeme pedig fel-fel csillant amikor a Nap egy-egy sugara rásütött..:)
lehet,hogy balgaság hogy ilyet gondolok,de ezt hozta a pillanat.:)

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.