az ablak bukóra volt nyitva,a friss eső illata árasztotta el a szobát.a tévében épp Adam Lamberttől szólt egy szám..Whataya Want From me.a fürdőköpeny a bevetett ágyon hevert,az iskolatáska a székre ledobva,hisz péntek volt.az előbb fejezte be a takarítást.ezek mind-mind apró dolognak tűntek,a valódi,fontos dolgok mellett.azok a gondolatok amik agya rejtett zúgából törtek fel,azok számítottak most ighazán.minden amit érzett kihatott a környezetére.leült és elővette laptopját.az ágy kényelmesnek bizonyult,mivel két lábát kinyújtva kényelmesedett el.ahogy a gép lassan betöltötte a progamokat,Ő szemét félig lehunyva bal karjára feküdt.az msn narancssárgán villogott,aztán egy kattintás és jött a jól megszokott menet,szia,hogy vagy?aztán egy idő után már a legjelentéktelenebb dolgokról folyt a beszélgetés.de most ez nem így történt.inkább kezét az arcához emelte,majd ujjait szépen lassan rátette a szemére,és a gondolataiba merült el.csodaszép volt a világ,egy pusztára képzelte magát,ahonnan  feljutott egészen a hegyek magasságáig.a szellő simogatta az arcát,s a napsugarak világították meg aranybarna testét.ahogy lenézett,nem a romlottságot,a koszos ideálokat,a maga tehetetlen embereket látta,hanem azokat a dolgokat amikre büszkék az emberek.valaki átkarolta hátulról és erősen magáho szorította,mintha féltette volna,a keze érintése arra utalt,hogy már nem fiatal,de mégis olyan érzést keltett benne,hogy visszaölelt.a szíve most picit távolabb vonzotta a szemét.több száz kilométerre,a nagyváros egyik emeletes házának tizenötödik szintjén valaki épp írt,igen,róla írt.boldogan mosllygott és kezét kitárta,bár a távolság miat az ölelés lehetetlen dolognak tűnt.de a szív legyőzi a távolságot,mégis..ahhoz egy szív nem elég.aztán egy pillanat alatt ott termett,ami valóidőben hónapoknak felelt meg.
az msn rezgése tépte ki a gondolatai közül,rá kelett döbbenie,hogy minden csak a képzelete szüleménye volt,csak a valótlanság játszott vele.az eső még mindig esett,s a TV is szólt.tudta,hogy ha állandóan boldog akar lenni az ember,akkor folytonosan változnia kell.azt látta a legjobbnak,ha leírja a képzeletet,mert amit nem tudott elmondani…inkább leírt.:)

köszi,hogy benéztél.:)