történelem esszé.és délutáni próba közben facebook.
egy séta hazafelé.mert öt percből nyolc lett.:)

nem is tudom hányadszorra ismétlődik ez a szám a zenelejátszóban,mintha ma csak ekörül forogna minden.
a mai reggel nem olyan volt mint a többi,a mai más volt.mintha minden lassabban ment volna,nem akart felkelni,mert tudta,hogy akkor megint elkezd járni az agya,kelett valami amivel elfoglalhatta magát,és elterelhette a gondolatait teljesen más irányba.
azt hitte sikerült,de ahogy felvette a csíkos pulóverjét ami a széken hevert,rápillantott az asztalára,egyre jobban tudatosult benne,hogy valamimegváltozott,és olyan valami amin nem fogja magát egy két nap alatt túltenni.egy gyors mozdulattal a fiókba csúsztatta a képet.
visszafeküdt egy pillanatra,de most az sem segített.ahogy széthúzta a függönyt,legalább szemtanúja lehetett ahogy kel fel a Nap,elkapott egy olyan pillanatot amilyet már rég nem látott.a sárga tornacipő most sem hiányozhatott,e nélkül nem volt teljes a nap..de most úgy érezte mintha még ez is rá emlékeztetné.
most már tudja hogy az emlékek azok amik megmaradnak,és mikor bekövetkezik a változás,akkor fájón gyötrik a szíveket.olyan érzés ez,mintha azok a pillanatok amik boldogsággal töltötték el akkor,azok most újra lejátszódnak az elméjében.de a pillanatokat nem akarta kitörölni.ez az érzés akkor tör rá az emberre,amikor egyedül van a gondolataival.a buszmegálló felé sétálva,egy néni oda szólt neki:
- kislányom..te nagyon szorgalmas lehetsz,hisz ma is füzet van a kezedben.biztos dolgozat lesz.
egy mosolyt dobott felé,aztán tovább sétált.
egy jó pillanat a reggelből,aztán a buszon befejezte a könyvet,kiolvasta.büszke volt magára.nem hagyta hogy a gondolatai átvegyék az irányítást.ahogy leszállt a buszról,két ismerős pillantott meg,aztán egy két mosoly,és máris nem minden a változásról szólt..
ahogy kinézett az ablakon,a Nap már lemenőben volt és az ég narancssárga és kék színekben játszott.az utcai lámpásokat nem rég kapcsolták fel,és ez az egész nyugalmat sugárzott.olyan egyszerű és hétköznapi volt,hogy már szinte ez tette boldoggá.egy mosolyt is megeresztett.ahogy a monitorra nézett,látta ahogy már narancssárgán villog az msn..
a kabát lekerült az akasztóról,a cipő a többi mellől,és egy gyors mozdulattal felvette,kilépett az ajtón,és megállt egy pillanatra a teraszon,csak bámult a messzeségbe,és a gondolatai valahol messze jártak,a nyugalom kihatott rá..és neki most pont erre volt szüksége.(:

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.