mert tegnap volt a blogom két éves születésnapja.:)
két év.KÉT ÉV!nem kevés idő..
ez egy spontán kitörés volt.a szavak áradatát zúdítottam rád.
igen,ahogy belenéztem kék szemeidbe,éreztem a fájdalmat.
a könnyeket és a szeretetet.ez nem afféle kényszer szeretetet volt.ez némi féle ragaszkodás.de a gondolataim mégis más irányba húztak.
szorítottam a kezed,és nem akartam elengedni,de a döntés amit meghoztam következményekkel jár,amiket el kell fogadni."..de a boldogság csak egy állapot,egy bizonyos hangulat,nem úti cél.nem állandó.jön-megy,és ez így van rendjén."
felejtés?néha nem tudom az lenne-e a megoldás,kitörölni az emlékeket?szerintem az sem.továbblépni?talán.mert az élet mindig megy tovább.halvány mosollyal az arcomon kijelentem: nem vagyok jó ember.nem vagyok tökéletes.
a falak köztünk állnak és én nem döntöm le őket.
hagyom,hadd vesszen el megannyi érzés megannyi gondolat.minél messzebb.
csontig hatoló mély érzések.kilépve az ajtón a világ más milyen mint oda bent.
a külvilág zajai ébresztően hatnak elmém legrejtettebb zugára.
szétesett lelkek sétálnak az utcán,s van aki kéz a kézben megy tovább.
nyikorgó kerekek,s feleszmélve ezen állapotból.érzem a levegőben,hogy minden megváltozott.már semmi sem arról szól,hogy boldogok legyünk.
hogy a problémákat egy pillanat alatt megoldjuk.
az emberek mindennap új szerepben tündökölnek.
minden reggel úgy kelsz fel,hogy már rájuk sem ismersz.
nem tudom mit kéne most tenni,talán a régi szép emlékekről nem feledkezni.
de az biztos,hogy egy mosollyal az arcomon,fogom magam és tovább sétálok..:)
de akkor is,az elsuhanó alakok mellett hiányzik egy ölelés,egy világra szóló érzés..a pillanat.addig is..örülj a napsütésnek.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.