azokon a napokon mindig,amikor összefutottunk,mindig erősebb voltam.éreztem,hogy nincs lehetetlen.ahogy megfogtad kezem,és rám mosolyogtál.leírhatatlan az érzés.
azt mondtad,hogy majd eljön az a nap,amikor azt fogom érezni,hogy szerelem.
és milyen érdekes..pont Te vagy az aki mellett ezt megtapasztaltam.köszönöm.
ezt az érzést esélytelen lenne megfogalmazni,sőt leírni is.
"..az együtt töltött idő hozza magával a szerelmet,de a külön töltött percek vezetnek ahhoz,hogy napról-napra még jobban szereted Őt."
"..életünk valóságos állapota az,amikor szeretünk.ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,és elkezdünk egymásban,egymásért élni."együtt fejlődik a szívvel,fel kell hozzá nőnük,és erősödnünk is kell hozzá.
a látszat többet rejtett,ezt mindketten tudtuk.csak mi emberek,gyerekesek és ostobák vagyunk.aztán március huszonötödikén világossá vált minden.
kicsúszott a szó a szádon,megöleltél.és ez pont jó volt.
akkor jöttem rá,hogy fontosabb vagy számomra mint hittem.
most,hogy nem vagy itt mellettem,picit tehetetlennek érzem magam.
de ezt vállalni kell,és azt is,hogy attól még,hogy a magánéletben,a mindennapokban történnek számunkra nem tetsző dolgok,és a hangulatunk átszíneződik..
attól Rá akkor is számíthatsz.és ez ad erőt ahhoz,hogy elviseld a pofonokat,a színlelt mosolyokat.meghallgatom a dalt,amit te mutattál,amiket együtt hallgattunk.
amikor melletted nevettem,és együtt sétáltunk végig az utcán.
amikor zuhogó esőben csak néztük a kivilágított utcákat,és te megöleltél.
akkor,ott gondoltam először azt,hogy itt csoda történt.
megtanultam valami nagyon fontosat,amíg azzal törődünk,hogy mások mit gondolnak rólunk,addig esélytelen,hogy kitörjünk a megszokott keretből és más legyünk,mert így ők irányítják az életünk,a döntéseink..elég,csak ennyi,kell hogy szeress,hogy itt legyél velem.így leírva a bejegyzés utolsó sorait,kicsit furán érzem magam..ritka a boldog bejegyzés,és valamilyen szinten tudom,miért nem érzésekkel teli..mert vannak dolgok amiket az ember inkább magában tart.ahhoz,hogy igaz maradjon.már az fáj,ha a gondolatát elveszed..mert ez valahogy nem csak egy fellángolás.
és nem érdekel,ha neked nem tetszik..túlléptem azon a szinten,hogy érdekeljen mit gondolsz,és befolyásolni tudj.kérlek,ne is próbálkozz.
én voltam a szivárvány felett elsuhanó repülőgép.ott a pont. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.