tegnap.Vép,diákolimpia.aztán sebészet.kereszt szalag húzódás.hat hét kihagyás.flektor tapasz.je.erre vágytam,de tényleg.(Y)de legalább tovább jutottunk megyeire.
néha minden olyan gyorsan történik,és néha nem bírom követni az eseményeket. számomra hihetetlen hogy hat tanítási nap van hátra..amikor kis elsősként átléptük az iskola küszöbét,felnézve a nagyokra.hm..túl sok az emlék.nem bírom.kiírni magamból nem tudom,de az az igazság,hogy nem is akarom.sok minden megváltozott.
és nem érdekel,hogyha neked a tűsarkú picsa kell,mert azzal csak magadat minősíted.nincsen ebben hiba,csak akkor engem kerülj el nagy ívben.na meg a monitor mögül könnyen beszélsz az intelligencia szint sugárzik.azt hiszem nem kaptál elég pofont otthon,mert különben megtanultad volna mi az a tisztelet.
"..mindennek megvan a maga szépsége,de nem mindenki képes arra,hogy ezt a szépséget meg is lássa a dolgokban."de a Nap ugyanúgy süt,a hó ugyanúgy esik.talán csak az apróbb dolgok elvesznek ezek mögött.és azt hiszem jobb is így.azért emlék ez a négy év.de szívem szerint nem maradnék.kell a változás,azt hiszem.
"..a változás úgy jön,mint egy apró fuvallat,ami meglibegteti a függönyöket,és úgy kúszik elő,mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata."
a tükörben állva,a test szétzilálva.érdekes kép.a boldogság az arcáról sugárzik.
szemei beesetten figyelik a visszatükröződő képet.néhol a sors keze mért rá néhány sebet,és a hegektől volt olyan érdekes az arca.a ráncok összehúzódtak.minden egyes mosolynál.szeretem ezt az időjárást,egyik pillanatban esik,a másikban kisüt a Nap.érdekes.pillanatok alatt változik a természet,és mi nem vagyunk rá hatással.így változnak a dolgok is körülöttünk,hogy szinte észre sem vesszük.egyik pillanatban mosoly,a másikban könnyek.egyik percben boldog a másikban pedig nem.de van,hogy a pillanat lassan már három hete ugyanaz.és ez jó.tudom.és érzem.mert ez más.ami jó.
senki sem mondta,hogy könnyű lesz.de én tudom,hogy ezt akarom.vele akarok lenni.mellette akarok lenni,ha nevet,vagy ha bántja valami.meg akarom hallgatni.
szeretnék mellette ébredni.szeretnék minden nap úgy kikelni az ágyamból,hogy Ő legyen az első gondolatom.megtanultam,hogy nem kell a hibákat keresni,mert ha egyszer elkezded,akkor nem tudod abbahagyni,és a kapcsolat végén csalódni fogsz.és a távolság nem számít,ha van ami összeköt.én voltam a tavaszi esőcsepp a járdaszélen. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.