hm..elballagtunk 2011.április 29.-én pénteken 16:30kor.amikor esett az eső.2007-2011.őszintén..vegyes érzések vannak bennem.azért a csütörtöki szerenádon kitettünk még magunkért.akkor holnap magyar érettségi.jee.(Y)
gondoltad volna,hogy együtt fogunk ülni a lépcsőházatokban.és a pezsgős poharunkkal a kezünkben mosolygunk egymásra?kint a csillagok ragyognak,a fekete égbolton.
és mi kizártuk a külvilágot.mi történt velünk?és miért alakult így?és mi lesz majd?
hm..aztán egy újabb mosoly.beleszerettem a mosolyodba abban a pillanatban.
remélem azért más is örül ebben a kibaszott álmokkal teli világban.
azért jogunkban állna megtudni,hogy ki és miért szerepel az életünkben.és talán azt is megtudhatnánk,hogy mennyi helyet foglalhat el a szívünkben.aztán arra eszmélek,hogy melletted fekszem az ágyon.elaludtunk.azt hiszem azon a nyári napon változott meg minden.amikor megnyíltunk egymásnak.hmm..mekkora hatása van a fehérbornak.felhígítottam a reményt a sok-sok hónap alatt.sütött a Nap.
esett az eső,szakadt a hó..és mégis..miközben minden változott körülöttünk,mi mindig ugyanazok maradtunk.ugyanaz a lány és fiú,akik egymásban szemében meglátták magukat.és most?fülembe tombol a szélvihar,az ablakot veri az esővíz,a tömegben sok ember keresi a helyét mindhiába.én pedig ott fekszem melletted az ágyon,félig rajtunk a takaró,szemed csukva,és érzem,hogy álmodsz.aztán álom jön szememre,és válladra hajtom fejem.a pezsgős pohár az ágy mellett hever,s mellette egy papiros,szeretlek felirattal.azt hittem ez lehetetlen.aztán mégis.a pillanat örökkévalóságnak tűnt.és élveztem.bele szerettem a pillanatban.önző lennék ha azt mondanám,soha ne hagyj el.de azt hiszem ezt magadtól is tudod.azt hiszem melletted felnőtté tudok válni.de ezt félretéve,válladra hajtva fejem,átkarollak,és csak nézlek.majd ajkad ízét érzem,s az eső illata tölti meg a szobát.semmi sem változott,csak a Nap kelt fel.melletted ébredni,felemelő érzés.örülök,hogy egy ilyen este emlékeit őrizhetem veled."..akivel szebbek lesznek az álmos reggelek,s még szebbek az éjszakák.aki nélkül a percek óráknak tűnnek,de akivel az órák percként suhannak el.aki ott tud hagyni a szívedben valamit,ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot,ha Ő épp nincs melletted."
megpróbálod pótolni a pótolhatatlant,megfejteni a megfejhetetlent,elfelejteni az elfelejthetetlent.de mikor nem tudod túltenni magad az elmúlt 10 éven,akkor jössz rá,hogy mit vesztettél el,és mennyi mindent megtennél érte,csak egy öleléséért is akár.aztán ráeszmélsz,nem látod,de mégis ott van veled.erőlködsz,és minden reggel felkelsz,tükörbe nézel de változást nem látsz.ugyanúgy hiányzik,vagy még jobban.és várod a percet amikor megtörik a jég,és újra előtte állhatsz.csak még nem most,és nem itt.pedig Te aztán tényleg megérdemelnéd azt,hogy boldog légy.
én voltam az arcodra festett mosoly. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.