elég mozgalmas hétvége volt.kicsit jól sikerült a megünneplése a felvételinek.mert erre valók a barátok.és tudunk hasábkrumplit sütni és pizzát.közben pedig eperlikőrt inni.mert ez így volt jó.már 16 napot lehúztunk,és most a délelőttös hét.
talán a szemem előtt volt mindig,minden pillanatban.ahogy az illúzió játszott a gondolatokkal.én azt hittem,csak egyszerű sóvárgás,ahogy minél jobban azt akartam,hogy mellettem legyen.enyém legyen.birtokolhassam.ez a valóság és a képzelet közti határt súrolta.és aztán egy váratlan pillanatban durva mozdulattal átlépte a határt mely köztünk húzódott.magához ölelt,és nem vigyázva semmire sem,ledöntötte a magam köré épített falat,és magához szorított.és attól a pillanattól közös útra terelek a gondolatok.magával ragadott a hév.azt hiszem ez a boldogság.elég volt egy kósza gondolat és a világ megcsavarodott körülöttünk.és most már tudom,hogy ha bízok magamban,nem érhet kudarc.*boldog négy hónapot manó.!
a kisgyermekkor valami csodálatos.gondtalanul játszani a homokban,homokvárat építeni,fogócskázni,bújócskázni,mosollyal az arcunkon felkelni,és oviba menni.és gyerekfejjel mindenki fel akar nőni.de ez a folyamat..egyszer csak elér a változás szele,meg lebegteti a függönyt,és te meg azon kapod magad,hogy már nem önfeledten játszol,hanem változol.persze,ez elengedhetetlen része az életnek.de akkor is.néha kemény dolog.már nem őszinte gyerekmosollyal sétálsz az utcán,hanem elrohansz a máik mellett,és észre sem veszed.rájössz,hogy a világnak nincsen másra szüksége,csak olyan emberekre akik hisznek az álmaikban,és képesek harcolni.ha ilyen vagy,akkor valamit jól csinálsz.én csak továbblépkedek a tornacipőmben,és próbálok jó úton járni.
whataya want from me.mert ha ezt hallgatom,a gondolatok papírra vetődnek.és ahogy mentem a bejegyzést,az eső is elkezd csöpögni.szép nyár.esős napok.aztán ülünk a padon,egymásra nézünk,és ugyanaz a dolog jut az eszünkbe.nevetünk egy jó,s ránézünk a szemetesre,ahol az eldobott cigarettacsikkek hevernek."..szerintem a legnagyobb biznisz az lenne,ha néhány embert megvennénk annyiért,amennyit ér,és eladnánk annyiért,amennyit hisz magáról."aztán felállunk és tovább sétálunk.az ajtón belépve,a sárga tornacipő szétázva,egy mozdulattal ledobva,kötött ki a lábtörlőn.a barna hajú lány rohan a monitor elé,és a következő pillanatban már a gondolatok sokasága mondatokba formázva.én voltam a szivárvány az mosolyod mögött.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.