ismét egy kis mozgás után ideestem a laptop elé.innen a harmadikról elég jó a kilátás,rápillantok egy-egy felhőre,vagy egy-egy emberre ahogy elsétál lent a járdán.ez jó.talán jót tett ez a kis futás.talán elterelte a gondolataimat más irányba.és ez pont jó így.azért egész jó volt ebben a melegben egy kicsit a fürdőn.szerdán Mjus Park vele.és csütörtökön a vulkán strandfürdőn sütettük a hasunkat.ohje.két órába telt a beiratkozás Szombathelyen a dorinának.a móniék fellépése is jó volt.és szombaton megünnepeltük a dorina tizenkilencedik születésnapját,piros finlandia,forever-es karkötő,és a társaság,és séta a nyolcadikra.hm..jóvolt.aztán amikor már azt hiszed,hogy pontot tettél a dolog végére.mindig egy újabb tézis,egy újabb történés,amely csak tovább és tovább perdíti a szálakat.és te pedig elérsz arra a pontra,amikor már mindegy.és őszintén leírod a véleményed.mert azért van ami kicsit meghaladja azt a szintet,ami nem pont ideális.aztán az arcáról visszatükröződő mosoly volt az ami elárulta.képzeletben nem ott járt,és a mondatok amik a monitoron sorakoztak,olyanok voltak,amik már,mintha égették volna az elméjét.és a tudat,hogy kiírhatta magából,mosolyt csalt az arcára.a barna haja a vállára hullott,és várta a pillanatot,hogy a képernyőn megjelenjen az a felirat,hogy: küldés sikeres.és megjelent.gondolatai ismét másfelé indultak meg,barna szeméből áradt a mosoly,és a nevetés.a fáradtság is közrejátszott a napjában.talán nem volt biztos abban,hogy a helyes úton jár,de abban hitt,hogy több lábon kell állni.mert ha egy úthenger kerül elébe,legyen hova lépnie,és ne visszafelé kezdjen el sétálni,és keresni önmagát.de ha az arcán elbizonytalanodást láttok,akkor csak felnéz a narancssárga falra,és látja az okleveleket,a szekrény polcán pedig a kupákat és az érmeket.ez valahogy mindig segít neki.ahogy most is.arcára egy aprócska kis mosoly ül le.és pár gondolat a bejegyzés végére..minden héten új cipő,olyan magas sarkúban tipegsz végig az utcán,amiben majdnem kimegy a bokád.a legújabb párizsi divat szerint öltözködsz,és te vagy apuci kicsike kis lánya.tizenpárévesen ki sem látsz a cigarettafüstből,és a műköröm is elhagyhatatlan.öt kiló smink az arcodon,és nem egy fiú ágyában fordultál már meg.de ez csak a látszat.legbelül te is szeretnél átlagos lány lenni,és szeretnéd ha szeretnének.de a mű melledtől nem látsz,és tudod,hogy ezen már nem tudsz változtatni."..ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid,akkor nem is vagy igazi egyéniség."én voltam a természetesség ami hiányzott rólad.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.