azt hiszem ez a születésnap így volt jó.nem tudom leírni,mert nem jönnek a szavak.köszönöm mindenkinek,akinek eszébe jutottam.a mosolyom mindent elárult.köszönöm az ajándékot,és az egész tegnapot.újra lejátszanám az egészet.a sok nevetést,a sok ölelést.Ocho Macho koncert Kőszegen,és mert „semmi sem kötelező.”talán túl sok volt eddig a képmutatás.talán csak erre az érzésre volt szükségem.talán túl sok volt a mi lett volna ha..ha nem futnak össze a szálak,s már nem közös az út,értelmetlen szavakkal dobálózunk,s bántjuk ezzel a másikat.kiöljük az érzést ami egykor még a mindennapjainkat képezte.fejemhez vágod,hogy megváltoztam,és felsorolod az összes hibám.de hány embert találsz a világon aki bátran kimeri jelenteni,hogy: én nem hibáztam sohasem,és nem csinálnék másképp semmit sem a múltamban.de ne keresd bennem azt aki egykor voltam.az lenne a helyes,ha eltudnánk fogadni,hogy olykor veszítünk,és olykor az tesz minket erőssé ha elengedjük azt amihez ragaszkodunk,mert nem mindig a maradás a legjobb választás.egyszer fent,egyszer lent.ezen csak te magad tudsz változtatni.de ez is hozzá tartozik.s van amikor nyersz.s néha meg kell vívni egy-egy csatát,amiktől erősebbé válsz.s néha elég ha átfordulsz egy sarkon,és más emberre ismersz magadban,s a világ sem olyan már mint amilyen volt.lehet,hogy a múltatok közös,de a jelene az övé és az enyém.talán nem mindig érted azt amit mondok,s ahogyan cselekszem.pedig melletted vagyok.de nagy bátorság kell ahhoz,hogy engedjem,hogy szeress.de mi nem fogunk elbukni.napról napra egyre jobban érzem,hogy ez az amire szükségem van.és tudom,hogy minden apró pillantásodban,mosolyodban,ölelésedben benne vannak a valódi érzéseid.megnyíltál előttem és én is előtted.te kinyújtottad a kezed felém,és én megfogtam.ahhoz,hogy a nehéz dolgokból kijussak kell valaki,és te itt vagy.vannak olyan dolgok amik miatt nem érezhetném magam boldognak,de nem akarom sajnáltatni magam.neked lehet ezer mérföldet kéne sétálnod azért,hogy túljuss ezen az időszakon,nekem elég lesz pár lépés,tudom.most már tudom,hogy milyen a tiédnek lenni,ahogy belelépünk egymás gondolataiba,s osztozunk egymás tekintetén.néha minden olyan komoly,és néha elmondjuk a múltunk egy kisebb részét egymásnak,s a mondatfoszlányokból összetevődnek azok,akik egymás nélkül voltunk.talán néha azért kerülöm a szemkontaktust,mert akkor az megnyitná a beszélgetést,amit nem biztos,hogy akarok.soha nem voltam olyan,hogy vártam,hogy az ölembe hulljon akármi is.én csak ültem az ablakban,és figyeltem,ahogy az apák kézen fogva sétálnak a kislányukkal,kissrácukkal.ahogy együtt hintáznak,s ahogy egymásra néznek.nekem ez kimaradt.vagy mégsem?de neked elmeséltem az elmúlt 19 évem,s te kinyújtottad a kezed értem,s én megöleltelek.ha ezt elolvasod,talán neked sem kell ezer mérföldet sétálnod..mert én ez vagyok."boldognak lenni,nem azt jelenti,hogy minden tökéletes."én voltam a zöld szemeidben lévő mosoly.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.