nem tudom miért írok.csak úgy ide huppantam a gép elé.és az ujjaim saját irányításukra,mondatokat gépeltek.jó kis hétvége.péntek Petra szalagavatója volt.és ma egy kicsit kikapcsoltunk.azt hiszem egy mindegyikőnkre rá fért.Don’t you remember.nem is rossz.két ember különbségeit olykor nehéz cipelni,mert fáj,és néha úgy suhan el mellettünk,hogy mire feleszmélünk,már túl kicsi az összhang,és egyre csak távolodunk egymástól.de ez most más.mert látni a szemeiben az eltitkolt mosolyokat.a másik meg,hogy nem tudom miért van az,hogy az emberek ha beszélni akarnak valamiről,mindig más témával hozakodnak elő,mintha úgy éreznék,hogy a külvilág kevés az Ő dolgaikhoz,és kevés ahhoz,hogy megértse őket.de talán azért van,mert legtöbbször nem arra összpontosítunk,amit akarunk,hanem arra amit nem.lelkes mosoly,és egy őszinte pillantás.és akkor máris nem marad titok,a titok.nem hiszem,hogy a sors tereli közös útra az embereket,és valósítja meg az álmokat.sokan nem vagyunk képesek megbecsülni azt,amink van,és olykor hibázunk,mivel nem vagyunk tökéletesek,s a végén a szobánkban való üresség marad,ahol az ágyon ülve gondolkodhatunk azon,hogy hol rontottuk el.majd jön a péntek este,és piával a kézben neki vágunk az éjszakának.lázadhatnék ezen dolgok ellen,de mi értelme lenne?nem fogom ezzel jobbá tenni a világot.inkább csak ülök tovább,és elfogadom,mosolygok aztán tovább lépek.kezemben aromátlan olcsó bor,barna szemem nappal átitatott kezemre téved.s az jár a fejemben,hogy a valóságban van boldogság.és,hogy ha van akkor ez biztos az.mert méltó arra,hogy szeressem.s ahogy ott ülök,talán már órák is elteltek,csak figyelem,ahogy a nap kúszik le az égbolton,s maga után csak egy vörös csíkot hagy,amiben gyönyörködhetnénk.de mivel az emberek sokasága,mindig csak izgul,és ideges,sajnos,nem jut nekik ki ez a csodálatos látvány.s a mosolya visszacsempész a valóságba,s kiragad a gondolataim közül.ez nem csak tompa elfogadás,hanem őszinte megbecsülés.és nem arra gondoltak,hogy mi volt.hanem csak szerették egymást.és ebben benne volt minden."a lehető legjobb érzés,ha valaki azért boldog,mert te vagy neki."én voltam a szemeidben megcsillanó mosoly.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.