a vasárnapi sárvári fürdőzés mindnyájunknak jót tett.a hullám medence,és az a nagy kék csúszda.s a lényeg,hogy jó volt.minden.aztán szerda,csütörtök praktiker ismét.és aztán pihenés.a takarítás is megvolt.de ez mind lényegtelen..volt idő,mikor azt hittem,hogy nem vagyok képes rá,hogy én nem tudok olyat érezni,hogy három méterrel a felhők felett érezzem magam.és úgy tűnik mégis.hisz több mint tizenegy hónapja választottuk,nem tudtuk,hogy az út amelyre tévedtünk,fájdalmat vagy gyönyört ad számunkra.de választottunk és nem volt visszaút.ahogy ott ültem,és figyeltem a tekinteteket,ahogy elsétáltak előttem.a gondolataim nem ott voltak.s egy cetli fogva a kezembe,előragadtam a farmerem zsebéből egy tollat.gondolatok.azok a fránya gondolatok.amikor nem látjuk a határt jelölő vonalat,csak elindulunk,s nem vesszük észre,hogy átszabtuk a határt,a szabályokat,s olyasvalamihez nyúlunk amit talán nem is igazán akarunk.olykor megesik,hogy sohasem találunk vissza a helyes útra.de ilyenkor támaszkodunk azokra akiket szeretünk.és ők próbálnak visszahúzni minket a határvonal másik oldalára.oda,ahol régen álltunk.azt hiszem,én időben léptem vissza.s tudod miért?mert segített a tudat,hogy nem egyedül vagyok."csak az tud hátba szúrni,akinek hagyod hogy megöleljen."én voltam,a szeretet feléd.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.