és szeptember nyolcadikán volt egy éve,hogy az enyém vagy.megszereztünk valamit,amiről azt hittük,csak a mesékben létezik,és egy idő után már nem áltattuk magunkat tovább.ez a színtiszta valóság.s most már eljutottam arra a szintre,hogy a kedvenc zeném is háttérbe szorul,a gondolataimban,és te lépsz a helyükbe.a reggeli kávém tetején,a mondataim végén,a lefekvés előtti merengés közben,az utcán eldobott csikken.s tépjem ki az agyam,hogy többé ne gondolkodhassak,és akkor boldogan élnénk?nem.nekem elég volt az,hogy rám mosolyogtál.s tudtam,hogy te mindig ott leszel,ha sírok vigasztalsz.ha nevetek,mosolyogsz.de ha vársz egy pillanatot,összeszedem,hogy is történt..megtaláltam azt,aki a mindenemmé válhat.megtaláltam azt,akit felhívhatok éjjel,és meghallgat.megtaláltam azt,aki egy szimpla "jólvagyok"-ból leszűri,hogy az olykor nem őszinte.s a legfontosabb,hogy megtaláltam azt a személyt,akit soha nem akarok elengedni.s az a legszebb az egészben,hogy Ő elfogadja a hisztijeimet,a reggeli lustálkodásomat.s emiatt csak még jobban szeretem.s tudom,hogy ez nem csak egy olyan "szeretemféle" kapcsolat,ami után még illatfelhők sem maradnak.ez igazi,én hiszek benne.az a sima "szeretemféle" kapcsolatok után,mindig feltettem magamnak a jól megszokott kérdést,miért?s hiába lenne jó tudni,hogy mi marad azokból,és hogy a következő meddig marad velem,és hogy mennyire szabad szeretni.de megtanultam,hogy nem szabad a szeretetnek határt szabni.hisz túl egyszerű lenne,ha tudnánk mindent.s ki tudja,lehet,hogy tényleg ez az igazi."a világ drogok nélkül is épp elég őrült."én voltam a melletted álló alak.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.