a mai két zh-n is túl vagyunk.az esti foci mosolyt csalt arcunkra,a tegnapi vásárlásos dolog is összejött anyáékkal.a hétvégi praktikerezés kipipálva.szeretlek Balázs!ahogy a dalban is éneklik,október van.s ahogy ott ült,arcáról az elkeseredettség tükröződött vissza,a folyosón a fényeket felkapcsolták.a Nap már lemenőben volt.s akkor döbbent rá,hogy már órák óta ott ül,és mereng.zöldesbarna szemében csillogott valami,ami egyedivé és széppé tette.a kölcsön adott mosolyok úgy hiányoztak róla.a tehetetlenség fogta közre,s hogy mi volt az oka,nem tudom.szűkmarkú katarzis ez az álom.euforikus élményekkel határt szab a képzelőerőnek.amikor nem érdekelik a hibák ilyenkor,amiket egykor elkövetett.a bűnbánat sem hagy nyomot arcán.de inkább feláll,lépked előre magabiztosan.tudja,hova tart.nem érdekli félbetépett naplemente,a megállított ütemek,az álcák mögé bújt hétköznapi emberek,a félbeszakított beszélgetések,a megtört mondatvégek,a kialvó mély érzések,s a csalódások.kezében emlékekkel lépdel.olykor megtorpan és belemar a valóság.de az arca felpezsdül,érzi a ritmust,amely átjárja minden egyes lépését.a csalogató napfelkelte illata édesen hat rá,bár megfáradt arcán a ráncok össze-összerezdülnek.aztán megáll.elérte amit akart.ahogy a hangosbemondóból visszhangzik a jól megszokott hang,előbbre lép kettőt,s felszáll a vonatra.pár perc várakozás után elindul a mozdony,s a képzelet ismét beindulva,eljátszik a gondolattal.ködben néhol megvillanó épületek,ezüstre festett táj,narancssárga égbolton csíkot hagyva maga után egy repülőgép,tovább siklik a kijelölt úton.rímeket faragva vésni a füzetbe a gondolatokat.üres táj,üres emberek,szürke egyéniségek.megszokott kattogás a vonat hangja,a mozdony elől fut,a többi kocsi meg utána.hirtelen fékezés,az ajtó nyílik,s bentről egy férfi a vágányra ugrik,futva indul váróterembe,ahol egy lány a két kezével öleli meg.kibomlott cipőfűzővel együtt indulnak a semmibe.maguk után hagyva a múló nyarat,s a boldog pillanatokat.a vonaton pedig útitársként ennyit mondott a mellette táborozónak: becsüld meg kit őszintén szeretsz.aztán ébredés.de amúgy minden oké.és az ihletadó egy másik blog volt,amire épp rákattintottam."azt hittem jó kaland lesz,ha felnőttként élhetek."én voltam a mosoly,mely az arcodon ült egy őszi reggelen.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.