november.

2012.11.15. 18:01

a keddi HKLB-s éremátadós buli a bankettel egybekötve jól sikerült.a képek önmagukért beszélnek.harmadik hely és a pezsgő.csak a szerdai iskola nem hiányzott.
-Honnan tudod,hogy Ő életed szerelme?
-Ezt nem tudni kell,hanem érezni.ez nem fejlődik az évek múlásával,s nem csak akkor jövünk rá,hogy mit is jelent nekünk valójában,ha már elveszítettük.ez egy perc alatt történt..hidd el.gondolkozás nélkül rá merem vágni,hogy Ő az,aki megnevettet a rossz napokon,s mellettem van mindig.csak egy pillanat az egész,egyszerre felemel és leránt,feltölt és kiürít.érted?olyan mint egy illúzióba szorult elérhetetlen vágy.
-Nem tudom..azt hiszem igen,vagy nem tudom.
-És az a legszebb az egészben,hogy egyszer mindenki megtalálja,csak jókor kell jó helyen lenni.s olykor a legváratlanabb helyzetekben talál rád,befordulsz a sarkon,s Ő ott vár,lehet hogy addig nem ismerted,de csak egy pillanat az egész.s ha a romantikus idilli pillanatokat nem zavarja meg a hiba,akkor a valóság ami ott vár a sarkon,nem fogja ezeket a pillanatokat megtörni.
-És hozzá fogható nincs is?
-Ő a legjobb barátom és a lelki társam.rövid idő után ráeszméltünk,hogy ez valódi és igazi.pedig nem nagy dolog az egész,csak a szívünk megtelt érzésekkel.amíg nem ismertem,épphogy csak át csúsztam a gondok megoldásán,s a bátorságot kerestem,hogy szembenézzek a valósággal,ami olykor fáj.aztán jött Ő,s átsegít a nehézségeken.
-És a múltad?
-A dolgok,amik a múltban történtek,a hibák,a rossz döntések mind hozzám tartoznak,s azok megtörténte nélkül nem lenék az,ami most vagyok.de olykor,ahhoz hogy magunkra találjunk,vissza kell nyúlni ezekhez a dolgokhoz,a múltunk egy kis darabkájához,hogy rájöjjünk kik is vagyunk valójában.
-Ennyi?
-Tudod az a fontos,hogy próbálj meg jó ember lenni,míg a vágyaid üldözöd és az álmaid megvalósítása érdekében tegyél is valamit,ne csak siránkozz!
-Köszönöm,hogy ezt elmondtad.
S a sárga tornacipős barna hajú lány egy kézfogás után kilépett az ajtón,s zene vette át a tiszta beszéd helyét.a kinti levegő már kicsit hideg volt,és deres volt a táj.de így volt jó."összesen háromféle ember képes arra,hogy az igazat kimondja: a kisgyerekek,a részegek,és azok,akik dühösek."én voltam az őszi napfény a barna szemeidben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsileany.blog.hu/api/trackback/id/tr904908919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rudi89 2012.11.16. 03:49:30

Megint ide tévedtem :)
Fura olvasni a blogot. Kicsit visszaránt abba a közegbe, a gimibe, Cellbe, hozzád, a többiekhez.
Olyan mintha semmi nem változott volna Veled. Pedig biztosan rengeteg dolog történt, mégis...ahogy a blogot olvasom, olyan mintha a régi füzetet olvasnám.
A stílus, a fogalmazás, minden.
Ez kicsit fura, de örülök neki.
Azt hiszem azt jelenti, hogy nagyon erősen tudsz szeretni. És ez jó.

Igyekszem gyakrabban olvasni ezentúl. :)
süti beállítások módosítása