negyedik hely,négy gól,fájós térd.nem is lehetne jobb,egy szombat délelőtti foci tornától.az életvitel beadandó is kész.végre.szeretlek Balázs!hát pont.érdekes helyzet,elkezdtem írni egy bejegyzést körülbelül egy órája,és abbahagytam,mert nem jöttek a szavak.leblokkoltam.van ilyen.és aztán visszaléptem,régi bejegyzéseket olvasgattam,és mégis amellett döntöttem,hogy írok.kicsit ironikus.most,hogy végigolvastam pár régi bejegyzést,rádöbbentem,hogy mennyi mindenről hittem azt,hogy megváltozott,miközben azok a dolgok csak poros emlékekké váltak,s a múlt egy-egy részeit őrzik,szakadatlanul és megváltoztathatatlanul.s attól,hogy én ma írom azt,hogy minden megváltozik,igazából nem is úgy van,magunk mögött hagyni a múltat pedig butaság,egyszerűen csak tovább lépdelünk,miközben minden marad ugyanaz.hisz ami már egyszer elmúlt,az nem tud megváltozni.csak annyi történik,hogy egy pillanatra elveszítjük önmagunkat,és új útra lépve,a jelen pillanatait jövőképpé formáljuk,s a múltat pedig megőrizzük valahol ott mélyen.s amikor egy-egy csalódás után próbáltam kiírni magamból a gondolatokat,mindig azt hittem,hogy nem lesz jobb.de pont ez a hiba..az a nagybetűsHIBA,amit mindenki elkövet..az,hogy túlságosan ragaszkodtam a múlthoz,s így nem volt jövőképem.s akkor nem is láttam igazán azt,amit látni akartam,s amiért küzdöttem.aztán egyszer csak eljött az a nap is,amikor láthattam azt,amit akartam,mert készen álltam rá.addig minden felesleges volt.és a szakítások,amik nyomot hagytak bennem.volt,hogy azt gondoltam 'jól van,ha így alakult,el kell fogadnunk',s csak később tudatosult bennem az,hogy a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat oda.s igaz,ami igaz,meg is történt párszor.de vannak az életben olyan pillanatok,amikor dönteni kell,hogy valami,ami fontos számunka összeomlik,s helyette megóvunk valamit,amit jobban félünk elveszíteni.s igen,ha ez mind nem történt volna meg,akkor nem lennék az,aki most vagyok.ez vagyok én a gondolataimmal együtt.s hogy ez mind hiba lenne,nem tudom.de ha nem így történt volna,akkor nem biztos,hogy most én,én lennék.de nem érdemes a 'milettvolnaha..' című játékot játszani.felesleges.lehet nem változott a stílus,de talán nem is akarom,hogy változzon.talán ez az,ami egykor is boldoggá tett,s formált ilyenné."a pillanat szépsége abban rejlik,hogy elillan."én voltam a mosoly az arcodon az esős őszi estén. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.