így túl élve egy világvégét,a kétnapos munkát karácsony előtt,a kínai csirke melles rizst,az olajban sült fagyit egész jó karácsonyi hangulat uralkodik nálam.a tegnapi sürgés-forgás,fa díszítés,templomba menés,főzés,mosogatás.ajándékozás..megint több ajándékot kaptam mint amennyit megérdemeltem volna.de mindegy.köszönöm és nagyon ötletesek.hm..25.-e.Balázs nem rég ment haza.egy kicsit róla..mikor megláttam először,minden megváltozott,és ez csak azóta is folytonos változásban van.belevéstem a szívembe,és az egyik kósza pillanatban elkaptuk a boldogság egy fonalát,és azóta is tartjuk,szorítjuk és nem engedjük.ő és én olyanná változtunk aprócskán,amivel csodát hoztunk létre.csak egy mosoly,és fejbe vág egy mondat: nem fogom feladni.felcserélődtek az érzések ahogy a világra nézek,hisz a gyűlölettől kedvesebb leszek,a szeretettől meg hazug.de ez szimplán egy temetetlen árok.azért az korrekt,hogy még karácsonykor is a felsőoktatási törtvényekről és a diákokról van szó.de a legszembetűnőbb dolgot pedig nem veszik észre a nagy emberek,akik politikusnak nevezik önmagukat,hogy lehet,hogy nem mindig a másikban van  hiba.de a szemüket már elvakította az a sok hazugság és szemét amivel a világot terhelik nap mint nap.de ezúton is kívánok nekik boldog ünnepeket.az egész arról szól,hogy egy olyan világban élünk ahol minket irányítanak és manipulálnak.tömeghipnózisban szenvedünk.hipnotizálva vagyunk a hírolvasók,a tanárok és a politikusok által.ez a világ rendje.a nagy emberek még nagyobb szavakkal dobálóznak,csak az a baj,hogy túl nagy a szakadék aközött amit mondanak és amit csinálnak.mi pedig emelt fővel sétálunk végig az utcán,annak tudatában hogy irányítva vagyunk mint a robotok,kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.s nem a harmadik világot kéne menteni,hanem azt amiben élünk.nem a különféle harcokra lenne szükség,és szidni a másik országot ha támad,ez mind csak fedőszöveg,mert igazából a rendszer mérgezi a földet.az ellenség nem ők,hanem azok akik körülvesznek minket.de a gondolatok messze szállnak a valóságtól,de majd.."amikor feladod az álmodat,csak akkor jössz rá,hogy mennyire nehéz újrakezdeni,ezért bemeséled magadnak,hogy nem is akarod.de mindig ott lesz."én voltam a hópehely az ablakon,amely elpárolgott egy téli napon.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.