ezt muszáj.tegnap hajnalban harmadfokú riasztást adtak ki,a hó miatt Vas-megyében.szép világ volt,a vonatok késtek,vagy el sem indultak,a rendőrök az utakat lezárták,megbénult a közlekedés.még szerencse,hogy ha Magyarországon esik 40cm hó,akkor megbénul a közlekedés,fergeteges.de külföldön..és az indok,a kérdésre,hogy miért nincsen hótolók,az volt,hogy: "nem voltunk felkészülve.." ja tényleg.végül is majd júniusban kéne felkészülni amikor nyár van.könyörgöm,januárban mégis mire számítottak?arra,hogy vizet kell majd osztani az embereknek,a nagy melegben?meg van a véleményem.

érezni akartam,hogy érezzen.és sikerült.szükségem volt egy kézre,amely fogja az én kezemet,é magához ölel,amikor semmi sincsen rendben.mellettem van,ahelyett,hogy azt monda,hogy good bye,pedig tisztában van vele,hogy milyen vagyok.elfogad olyannak amilyen vagyok.és ezt becsülöm benne.szeretem!"az életnek nem kell mindig pont rólad szólnia,és ugyanaz a nap sem jön már el sosem még egyszer,ezért vannak a pillanatok,amik megmaradnak nekünk."én voltam a múlt a tarkódra tetoválva.(Y)

a hétvégén elmaradt az oktatás.yeah!ma éjjeli műszak az epcosba.yeah!MR időpont oké meg a Fizikoé is.yeah!durván sok hó.HaVaZáS..yeah!Életrevalók,igen jó film.szeretlek Balázs! :) https://www.youtube.com/watch?v=RKtRL7FkjQA (Y)

csak ketten voltunk,gyenge kézfogás után szótlanság.nem tört a csend.ránk ülepedett a a semmi.légüres térben ócska pillantások,és én el akartam mondani neked,hogy szeretlek.de a torkomban lévő gombóc nem engedte,mert nagy volt a kísértés afelé,hogy hazudjak neked.már pedig a hazugság addig jó,amíg valaki el nem rontja az igazsággal.mínusz 10 fok,homlokunkon mégis verejték cseppek.el fáradtunk.miben,hisz csak ott álltunk egymással szembe.én ócska semmiségeket mondtam neked,te pedig az arckifejezéseddel azt tükrözted,hogy a világon semmi más nem érdekel,csak az a pár mondat,aminek se eleje se vége.igeragozások nélküli értelmetlenség.barna szemed,és arccsontod markáns vonala egyszerre megfogott.a valóság szemet ütött a pillanatnak,nem csak egy alak vagy az álmokból,melyek a nehéz téli estéken rám törnek,és elme szaggatóan tépik szét a képzelgéseket,amik még megmaradtak.pedig szinte olyan tökéletes vagy,mint egy álomalak.huszonéves lehetsz.tudom.elbeszélünk egymás mellett.a lényegtelen lassan már lényegessé válik,mint ahogy az elmúlt idő,jelenné válik.még mindig el akarom mondani.de hangom elakad,és ismét csak szófoszlányok.s elmosódó kontúr az alakod.nem..basszameg ez megint csak egy sziluett.pedig én csak el akartam mondani,hogy hol kezdődik a valóság.a hátulról megvilágított tárgy árnyékának képe.mindig az..az a rohadt sziluett.csak homályként dereng,a horizonton túl."mit kaptál,nem a jellemem külcsín vagyok,semmi más csak te hitted,hogy kell legyen a lét mögött identitás."én voltam az,aki megmosolyogtatott.(Y)

a mai nap a fizetésé,ez így volt jó.ortopédus tegnap,20 alkalmas fizioterápia,aztán egy térd mr.oké.havazás?na de komolyan két napig szakadt a hó.és hogy ma dolgoznom kellett volna?na ez az,csak kellett volna,mert nem.ja,és mellesleg nagyon jó film a LOL.

több mint tizenhat hónapja együtt.és ez egyre csak nő.szeretem.és ő viszont szeret.kell ennél több?nem.2011 szeptembere óta nem szeretek bele az ürességbe,hanem csak az érzésekbe.szerelmes lettem a szeretet érzésébe.a szavak amikkel megfogott,a hallgatások a beszéd közben,szívemmel feldobbantak,és egy húron pendülnek azóta.képtelenség menekülni,észveszejtve rohanni,mert ez élvezzük,magával ragad az érzés,ami másokat nem.nem vész feledésbe a gólyatábor,s nem fordítunk hátat egymásnak.mindig ott vagyunk egymásnak,s érezzük egymás közelségét,még akkor is,amikor nem vagyunk együtt.e az igazi.tudjuk,hogy ez a szerelem.nincs annál gyötrelmesebb gondolat,minthogy elszakadjak tőle.vállaltam,és szükségem van rá.de mi kacagva járunk kéz a kézbe ebben a mentalitásban szenvedő világban.

láttam már elsétálni a múltam egyes darabjait az utcán,úgy hogy rám sem néztek,és semmibe vettek.tettem már rossz dolgokat,ahogy nagy valószínűséggel más is.s az emberek tömkelege azt szajkózta úton út félen,hogy a már megérett dolgok,mindig értelmes eszmék.csak akkor nem tudom,hogy miért kelek fel reggelente azzal a gondolattal a fejembe,hogy gyerekként minden könnyebb és érthetőbb volt.pedig ott még nem voltak napestig tartó komoly beszélgetések,és értelmes eszmék.lett volna még egy rész a blog végére,de talán majd máskor."mind tettünk már rossz dolgokat,de attól még nem leszünk rossz emberek."én voltam a félmosoly az arcodon.(Y)

good bye 2012!hello 2013!esti séta,Zita presszó és alkohol mámor,és baráti kör.aha.tegnap az év utolsó napja,mindenki szembesül az adott évhez fűzött reményeihez,aztán sokkoló hatásként éri,hogy mennyi minden nem úgy alakult,ahogy azt előre eltervezte és megfogadta.én nem nagyon hiszek az ilyen fogadalmakban,mert azt nem csak az év első perceiben kell elhatározni,hanem az év többi napján is,és tenni is kéne érte,nem csak hinni az új év varázslatos erejében,ami nincs.csak küzdeni,míg van miért.végül is ki tudja,lehet hogy ebben az évben is ugyan úgy szembe köpjük magunkat a valóság egyes darabjaival tudatosan.aztán majd végig gondolhatjuk,hogy mennyire meg alázzuk magunkat ezzel.aztán szembe nézel a saját tükörképeddel és ahogy telnek a napok,hónapok,ráébredsz arra,hogy már büszkén tudsz mások szemébe nézni,mert már nem menekülsz a harcok elől.ez a jövő.

csütörtök,péntek,vasárnap és december harmincegyedike is a praktiker pillanatival lett szebb.a december huszonkilencedike pedig a szilveszter kupáé volt,sikerült,ahogy sikerült,de azért jó volt.bár tovább nem jutottunk,de van ez így.

2012..három éves lett a blog februárban..egy felejthetetlen nyaralás Horvátországban..az egyetem első tanévének elvégzése sikeresen,és elkezdése a második évnek..a kilenc hetes gyakorlat..a barátságok amelyekről kiderültek,hogy illúziókba voltak tekerve és amikor a valóság tört a felszínre akkor meg a harcok megvívása a csalódások miatt,mondjuk jobb is így..a szerelem ami közrefogta az egész évet és ami boldogsággal töltött el és ami 2013ban is tart..az elmaradt világvége december huszonegyedikén..a praktikeres diákmunka és a metrózás..a kirándulások..és a hklb harmadik helye..így volt jó.

és miért nem beszélek azokról a dolgokról,amik olykor fájdalmat okoztak?mert azok ugyanúgy a múltunk részei maradnak akármilyen évet is írunk,nem kell elveszni a felszínes dolgokban,hanem mélyre kell törni és meglátni azt ami igazán fontos,és ami segít abban,hogy büszkén és emelt fővel induljunk neki reggelente az aznapoknak.de a szavakat nem dobom el magamtól,és inkább írok,ahogy eddig is.na 2013.new chances.new challenges.new hopes.2013 please be awesome! mert ez FER-GE-TE-GES!én voltam a fogadalmad szilveszter éjszakán,ami valóra vált. (Y) 

így túl élve egy világvégét,a kétnapos munkát karácsony előtt,a kínai csirke melles rizst,az olajban sült fagyit egész jó karácsonyi hangulat uralkodik nálam.a tegnapi sürgés-forgás,fa díszítés,templomba menés,főzés,mosogatás.ajándékozás..megint több ajándékot kaptam mint amennyit megérdemeltem volna.de mindegy.köszönöm és nagyon ötletesek.hm..25.-e.Balázs nem rég ment haza.egy kicsit róla..mikor megláttam először,minden megváltozott,és ez csak azóta is folytonos változásban van.belevéstem a szívembe,és az egyik kósza pillanatban elkaptuk a boldogság egy fonalát,és azóta is tartjuk,szorítjuk és nem engedjük.ő és én olyanná változtunk aprócskán,amivel csodát hoztunk létre.csak egy mosoly,és fejbe vág egy mondat: nem fogom feladni.felcserélődtek az érzések ahogy a világra nézek,hisz a gyűlölettől kedvesebb leszek,a szeretettől meg hazug.de ez szimplán egy temetetlen árok.azért az korrekt,hogy még karácsonykor is a felsőoktatási törtvényekről és a diákokról van szó.de a legszembetűnőbb dolgot pedig nem veszik észre a nagy emberek,akik politikusnak nevezik önmagukat,hogy lehet,hogy nem mindig a másikban van  hiba.de a szemüket már elvakította az a sok hazugság és szemét amivel a világot terhelik nap mint nap.de ezúton is kívánok nekik boldog ünnepeket.az egész arról szól,hogy egy olyan világban élünk ahol minket irányítanak és manipulálnak.tömeghipnózisban szenvedünk.hipnotizálva vagyunk a hírolvasók,a tanárok és a politikusok által.ez a világ rendje.a nagy emberek még nagyobb szavakkal dobálóznak,csak az a baj,hogy túl nagy a szakadék aközött amit mondanak és amit csinálnak.mi pedig emelt fővel sétálunk végig az utcán,annak tudatában hogy irányítva vagyunk mint a robotok,kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.s nem a harmadik világot kéne menteni,hanem azt amiben élünk.nem a különféle harcokra lenne szükség,és szidni a másik országot ha támad,ez mind csak fedőszöveg,mert igazából a rendszer mérgezi a földet.az ellenség nem ők,hanem azok akik körülvesznek minket.de a gondolatok messze szállnak a valóságtól,de majd.."amikor feladod az álmodat,csak akkor jössz rá,hogy mennyire nehéz újrakezdeni,ezért bemeséled magadnak,hogy nem is akarod.de mindig ott lesz."én voltam a hópehely az ablakon,amely elpárolgott egy téli napon.(Y)

vizsgaidőszak vette kezdetét,vizsga nélkül,mert sikerült a megajánlott jegy kommunikációelméletekből.fer-ge-te-ges,azaz fergeteges!a pénteki nap a praktikeré volt.a szombat pedig a talpmasszázs gyakorlásé a tanfolyamon,az este pedig a banketté.oké.kicsit elvonatkoztatva.ezt nem hagyhatom ki a bejegyzésből:
és ott álltam,láttam az arcán a nagy semmit,s elhagyta a szó számat,hogy apa.ez nem is nagy dolog,mert nem először mondtam ezt neki.csak most,ahogy kimondtam,elgondolkodtam azon,hogy igazából mondhattam volna neki,azt hogy kő,kavics,vagy akármi.mert ahogy kicsúszott a számon,nem keltett bennem nagyobb érzést,mint akár a kő vagy kavics vagy mittudomén.bocs.döntsd el te.
ott állt,és tekintete üres volt,látni lehetett a szemében a reá tekintő arcot,ez esetben egy képet.kicsit elgondolkodtam,ahogy néztem őt.semmi sem változott a percek múlásával.a helyzet ugyanaz volt.ő állt,s bámulta a képet.érzelemmentes arckifejezésében több érzelem volt,mint azt valaha is láttam.aztán egy kis idő elteltével rám nézett,mosolygott,de a mosoly olyan volt,amilyet addig még soha nem láttam.az arcra rezzenéstelenül húzódott mosolyra,és a kezdeti ráncok,s a kis gödröcske mi meghúzódott az ajka mellett szebb volt mint valaha.a barna szemeiben pedig csillogás lett úrrá.
- Én emlékszem rájuk,s hiányoznak.
- És most?
- Most is hiányoznak,csak már semmi sem ugyanaz.
S az arca ismét boldogságot tükrözött vissza rám.Azt hiszem egyszerű a dolog,csupán csak szüksége volt arra a képre,hogy szembenézzen azzal,ami egykor boldogságot jelentett.S talán a legszebb az egészben az,hogy még a mai napig ,így húsz éves fejjel is,ugyanaz jelenti számára a boldogságot mint gyermek korában,mindamellett,hogy egy társra is lelt.Azt hiszem,ez is csak egy pont volt azon az estén,ami hozzásegítette a felnőtté válás rögös útján.ez a foci volt."Feledd a szomorúság perceit,de ne feledd el soha,amire azok tanítottak."én voltam az a barna szempár,ami csillogott.(Y)

hétvégi havazás.szép volt.masszázstanfolyam a hétvégén.végre valami,ami tényleg érdekel.szombati elsősegély,és csizmavásárlás.vasárnapi anatómia, és aztán Szombathely.hisz lén vagyok az,akit szorosan magához ölel,és csókot lehel az ajkára.én vagyok az,akit soha nem un meg,s egy hideg téli reggelen azt mondja,hogy szeret.én leszek talán az,akit boldoggá tesz világ életében.én vagyok az,aki boldoggá teszi egy meleg kézfogással.s én vagyok az,aki érdekli,és aki nélkül nem lenne az,aki most.s én ezért szeretem.szeretem nagyon,most már több mint 15 hónapja.
"Nem létezik öbölháború,nincs nép irtás,és nincsenek tizenévesek,akik az LSD-től halnak meg.Senki nem hallotta még Kurt Cobaint,amint a Smells like teen spirit című dalát énekli,nem a grunge a mérvadó,és senki nem olvasta az újságban,hogy Cobain túladagolásban halt meg.Ross,Monica,Chandler,Rachel,Phoebe és Joey miatt nem maradnak otthon a huszon- és harmincévesek kedd esténként.A brit kisfiúk,Robert Thompson és Jon Venables nem gyilkolták meg a kétéves James Bulgert egy manchesteri útvonalon, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold nem lőtték le tizenkét osztálytársukat és egy tanárt a Columbine High Schoolban,a Jefferson megyei Coloradoban.Fel tudod fogni,hogy mindez nem történt meg?Szerinted jól hangzik?Nem történt meg,Ha jól meggondolod,hiányzik?Meglettél volna nélküle?El tudnál képzelni egy olyan életet,amelyben ezek a dolgok,akár jók,akár rosszak,nem történtek meg?" Tore Renberg - Szerettem másképp is.jó könyv.hidd el."meg kell tanulnunk igazi nőként viselkedni,de soha sem szabad hagyni,hogy elvesszen belőlünk a kislány akik régen voltunk."én voltam a sorok közé elbújt mosoly,amit éppen olvastál.(Y)

hello december.ahol megszakad,ott ott el is kezdődik.a havazás már meg volt.
hétvégén masszázstanfolyam?oké.a múlt heti munka,és a sok tanulás,beadandók,és zh-k,sőt a hétfő éjjeli munka.kicsit sok most minden.úgy érzem.
kopott cipő sarok léptei a hóban.elmélázott tekintetek.megfagyott arcok.elöregedett érzések.megvalósult álmok.ez így mind egyszerre.csapong a tél,s kabátot bontogat,csizmák a kirakatokban,s karácsonyi hangulat a boltokban.s kérdem én,mire ez a nagy felhajtás?úgyis csak addig érdekes,amíg könnyelműen a pénztárcák ki nem nyílnak,s csak úgy repkednek a tízesek.a hó szitált,s az emberek egy szempillantás alatt mosollyal az arcukon beszélgettek.reggeli napsáv a kávézók üvegén visszaverődik,s egy óvatlan pillanatban megtörik.az utcán hajléktalanok várják az ünnepet.s egy péntek éjjel után a fejfájás gyötör.valahol odébb a sarkon,egy barna kabát alatt a szív helyén megtört alak képe látszik.
műanyag érzésekkel megtelt bár ajtaján lép be egy nyomorult,kit a felesége elüldözött otthonról.keresi a boldogságot,de csak meztelen nők táncolnak egy rúdon.úgy volt,hogy abban a pillanatban megtalálja a boldogságot,de az,mint egy szárnyaló gépezet,el suhant mellette,figyelembe se vette.s talán egész karácsonyig,csak szép ígérgetések közepette tudja álomra hajtani fejét az otthonban a kisgyerek.
mennyit változott a világ,hisz most már szép csicsás díszcsomagolásban mérik a mértékét a boldogságnak.s marad a remény,hogy a külső mögött belső van identitás és érzelem.de néhol a szeretet megmaradt,s nem kell hiányolni a valóságból.de most menjünk tanulni,mert két zh is lesz holnap és Mikulás."megváltoztam.lehetséges.de az ember változik,ha tényekkel szembesül."én voltam a barna hajú lány.(Y)

negyedik hely,négy gól,fájós térd.nem is lehetne jobb,egy szombat délelőtti foci tornától.az életvitel beadandó is kész.végre.szeretlek Balázs!hát pont.érdekes helyzet,elkezdtem írni egy bejegyzést körülbelül egy órája,és abbahagytam,mert nem jöttek a szavak.leblokkoltam.van ilyen.és aztán visszaléptem,régi bejegyzéseket olvasgattam,és mégis amellett döntöttem,hogy írok.kicsit ironikus.most,hogy végigolvastam pár régi bejegyzést,rádöbbentem,hogy mennyi mindenről hittem azt,hogy megváltozott,miközben azok a dolgok csak poros emlékekké váltak,s a múlt egy-egy részeit őrzik,szakadatlanul és megváltoztathatatlanul.s attól,hogy én ma írom azt,hogy minden megváltozik,igazából nem is úgy van,magunk mögött hagyni a múltat pedig butaság,egyszerűen csak tovább lépdelünk,miközben minden marad ugyanaz.hisz ami már egyszer elmúlt,az nem tud megváltozni.csak annyi történik,hogy egy pillanatra elveszítjük önmagunkat,és új útra lépve,a jelen pillanatait jövőképpé formáljuk,s a múltat pedig megőrizzük valahol ott mélyen.s amikor egy-egy csalódás után próbáltam kiírni magamból a gondolatokat,mindig azt hittem,hogy nem lesz jobb.de pont ez a hiba..az a nagybetűsHIBA,amit mindenki elkövet..az,hogy túlságosan ragaszkodtam a múlthoz,s így nem volt jövőképem.s akkor nem is láttam igazán azt,amit látni akartam,s amiért küzdöttem.aztán egyszer csak eljött az a nap is,amikor láthattam azt,amit akartam,mert készen álltam rá.addig minden felesleges volt.és a szakítások,amik nyomot hagytak bennem.volt,hogy azt gondoltam 'jól van,ha így alakult,el kell fogadnunk',s csak később tudatosult bennem az,hogy a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat oda.s igaz,ami igaz,meg is történt párszor.de vannak az életben olyan pillanatok,amikor dönteni kell,hogy valami,ami fontos számunka összeomlik,s helyette megóvunk valamit,amit jobban félünk elveszíteni.s igen,ha ez mind nem történt volna meg,akkor nem lennék az,aki most vagyok.ez vagyok én a gondolataimmal együtt.s hogy ez mind hiba lenne,nem tudom.de ha nem így történt volna,akkor nem biztos,hogy most én,én lennék.de nem érdemes a 'milettvolnaha..' című játékot játszani.felesleges.lehet nem változott a stílus,de talán nem is akarom,hogy változzon.talán ez az,ami egykor is boldoggá tett,s formált ilyenné."a pillanat szépsége abban rejlik,hogy elillan."én voltam a mosoly az arcodon az esős őszi estén. (Y)

a pénteknek a szombatnak a vasárnapnak a legjobb időtöltése nem is lehetett volna más,mintsem hogy Pesten sétáltunk,s Citadellánál jártunk,az Erzsébet hídon és a Szabadság hídon is átsétáltunk,Csepelen voltunk,és a Váci utcában élveztük a pingvin társaságát.A vonaton odafelé pedig Elfújta a szél című könyvet olvastunk.a mai stúdiózás is pipa.sőt még a holnapi interjút is megcsináltam,köszi Kristóf.rohanó percek útjában állni,félmosollyal a világnak beinteni.olajos ködfátyol pereg le a háromsávos úton,miközben megjelenik egy délibáb a szemközti oldalon.mámoros ábránd a bíbor hajnalon,mesterkélt alakok az utcákon.tapsvihar az előadáson,kopottas képek a filmlejátszón.ismerős dallamok az egyszálas húron,ócska ütemek leütve a zongora előtti bárszéken ülve.ahol megakadt a pillanat ott tovább folytatni egy másik filctollal.kiszínezni az ábrándokat,s csődületbe vonzani a másik nemből a jobbik alakot.körvonalas arcmimika,telefont ráncok,meggyötört arcok,s érzéki csalódások.lapokra vésik a gondolatot,a híres nagy művészek,s miközben ők írják a történetet,más eljátssza a szerepet.csontig hatoló hideg,s a ködben elveszett apró kérdések.lényünk egy apró része a semmiségbe vész el.kincseket találunk,s semmire sem méltatjuk.a fiatalok sokasága a boltív alatt szívja el a maradék slukkot a péntek estéből."az ember nem tud repülni,de néha akkor is űzni kell az álmainkat,ha mindenki más azt mondja lehetetlen."én voltam a sóvárgás a szemedben a vágyaid után.(Y)

a keddi HKLB-s éremátadós buli a bankettel egybekötve jól sikerült.a képek önmagukért beszélnek.harmadik hely és a pezsgő.csak a szerdai iskola nem hiányzott.
-Honnan tudod,hogy Ő életed szerelme?
-Ezt nem tudni kell,hanem érezni.ez nem fejlődik az évek múlásával,s nem csak akkor jövünk rá,hogy mit is jelent nekünk valójában,ha már elveszítettük.ez egy perc alatt történt..hidd el.gondolkozás nélkül rá merem vágni,hogy Ő az,aki megnevettet a rossz napokon,s mellettem van mindig.csak egy pillanat az egész,egyszerre felemel és leránt,feltölt és kiürít.érted?olyan mint egy illúzióba szorult elérhetetlen vágy.
-Nem tudom..azt hiszem igen,vagy nem tudom.
-És az a legszebb az egészben,hogy egyszer mindenki megtalálja,csak jókor kell jó helyen lenni.s olykor a legváratlanabb helyzetekben talál rád,befordulsz a sarkon,s Ő ott vár,lehet hogy addig nem ismerted,de csak egy pillanat az egész.s ha a romantikus idilli pillanatokat nem zavarja meg a hiba,akkor a valóság ami ott vár a sarkon,nem fogja ezeket a pillanatokat megtörni.
-És hozzá fogható nincs is?
-Ő a legjobb barátom és a lelki társam.rövid idő után ráeszméltünk,hogy ez valódi és igazi.pedig nem nagy dolog az egész,csak a szívünk megtelt érzésekkel.amíg nem ismertem,épphogy csak át csúsztam a gondok megoldásán,s a bátorságot kerestem,hogy szembenézzek a valósággal,ami olykor fáj.aztán jött Ő,s átsegít a nehézségeken.
-És a múltad?
-A dolgok,amik a múltban történtek,a hibák,a rossz döntések mind hozzám tartoznak,s azok megtörténte nélkül nem lenék az,ami most vagyok.de olykor,ahhoz hogy magunkra találjunk,vissza kell nyúlni ezekhez a dolgokhoz,a múltunk egy kis darabkájához,hogy rájöjjünk kik is vagyunk valójában.
-Ennyi?
-Tudod az a fontos,hogy próbálj meg jó ember lenni,míg a vágyaid üldözöd és az álmaid megvalósítása érdekében tegyél is valamit,ne csak siránkozz!
-Köszönöm,hogy ezt elmondtad.
S a sárga tornacipős barna hajú lány egy kézfogás után kilépett az ajtón,s zene vette át a tiszta beszéd helyét.a kinti levegő már kicsit hideg volt,és deres volt a táj.de így volt jó."összesen háromféle ember képes arra,hogy az igazat kimondja: a kisgyerekek,a részegek,és azok,akik dühösek."én voltam az őszi napfény a barna szemeidben.(Y)

koszos sárga tornacipő és a tegnap esti pizzázás.a péntek és szombati tescozás élménye felülmúlhatatlan.tizenegyedik hónap tizenegyedike.csak telnek a napok,a hónapok,s az idő múlásával egyre biztosabb vagyok abban,hogy nekem Ő kell.és a tudat,hogy a rendszerezetlen világomat helyreállította,a legjobb.teázós napok,iskolás napok,pihenős nap,munkás napok,és most Vele.üres kávés pohár az energiaitalos doboz mellet az asztalon heverve.a ruhák szétszórva,az idilli látképből már csak az üres cigis doboz hiányzik.de annak nincs helye már ott.papírrengeteg az ágy végében,s egy-egy firkantás a cetliken.én Őt választottam míg más a hétvégi buliknak hódol.nekem az Ő nevetése többet ér mint bármi más a világon.s Ő az,aki különlegesnek hisz,és nem csak a sorokat nézve mondja ki a véleményét rólam.Ő megismert és ez az ami számít.aztán egy másik fecni amire csak egy mondat van felírva..a múltat nem lehet sztornózni.de ez mind csak az illúziónkba táplált vágy amely megtestesül egy-egy elvétett mondatba.kéj,fájdalommal büntetett hibázás.de én megtaláltam azt,akivel boldog vagyok."minden érzésem benne van egy csókban,az egész életem benne van egy percben,minden mondatom benne van egy szóban,bármi lesz én soha nem hagylak cserben"én voltam a sóvárgás a szemeidben.(Y)

hello november.így túl az első havazáson,a keddszerdai praktikerezésen,s a szétázáson a Júdás-vásáron büszkén jelentem ki,hogy pihenek,s ebben társam egy kis torokfájás és nátha.hiányzik,de a tudat,hogy én vagyok a legfontosabb számára elviselhetőbbé teszi a hiányérzetet.addig is gondolatelterelés.tea főzés nyugtat zene mellett kortyolgatni míg kint fúj a szél és esik az eső.a radiátor mellé lekuporodva sorokat vésni a notesz lapjaira.a gondolatokat rímekbe faragni esetleg verset kreálni.amit aztán később a fiókba csúsztatva eltenni a többi közé.és még tovább tereljük a gondolatot.a színpad a mi otthonunk.s eltűnődve azon,hogy tényleg csak ketten állunk ott.énekszótól csendül meg ajkunk,s a színdarab végén a tapsözön ébreszt fel minket édes mámorunkból.persze tudom,hogy a nyár is ott zsibong még az emlékek közt,azt is tudom,hogy beleszeretünk a napsütésbe,és ölelkeztünk miközben a Nap lemenőben volt.éjszakákat beszélgettünk át,s minden ahogy teltek a percek,majd lassan órák,úgy éreztük,hogy jobban szeretjük egymást mint addig.pedig az már szinte lehetetlennek tűnő lelki állapot lett volna.aztán a másik oldal,a hibák,amiket mind elkövetünk,de tudod,egyik hiba sem ok nélkül történik,hiszen ezáltal tanulsz belőle,s talán többet nem követed el.csak az a lényeg,hogy lépj túl."minden nap ad valami csodálatos okot,amitől jobban szeretem mint előző nap."én voltam a művészet a csillogó szemeidben.(Y)

a legfontosabb,hogy leesett az első hó!a tegnapi nap egy lábasos élménnyel gazdagodott,de ezt inkább hagyjuk.az óraátállításon is túl vagyunk.az ablakon kitekintve rálátok az egész világra.elképzelem,ahogy az emberek arcukon mosollyal sétálnak a frissen leesett hóban,talpuk nyoma a hóban,s minden egyes megtett lépés után egy-egy boldog pillanatot raktároznak el elméjükbe.az emberek meglátják az apró örömöket az életben.szép a táj.havasak a tetők,s egy-egy elrepülő madár teszi szebbé az őszi tájat.a szél fúj,s a gondok messzebb szállnak,s a felszínen marad a mosoly.ami eltölt boldogsággal az mellettem van.amire vágytam,azt megkaptam 2011 szeptember nyolcadikán.megfogta a kezem,igen még mindig emlékszem,ahogy ott álltunk egymás mellett és megláttam a szemében azt a szeretetet amit addig a percig kerestem.olyankor gondolkodik el az ember azon,hogy addig miért is nem működött a dolog mással.én is rájöttem.s most már tudom,hogy neked jutott minden,a többi csak apróbb részeket kapott illúziókkal körítve,olykor hazugságokkal megfűszerezett őszinte kimondások.s ha te nem így látod,akkor az azért van,mert én olykor máshogy látom a dolgokat,azért,hogy önmagam lehessek.heaven street seven.a legjobb.!"mellettem egy fejben egy fejhallgatóból az élet ritmusa tuccog.."én voltam a csillogó arcképed.(Y)

a pihenésé a főszerep,a hétvégi praktikeres diákmunka is letudva,sőt még a pénteki telefonvásárlás is sikeres volt,nokia asha 302,nagyon tetszik.az éjszakai fürdőzés Sárváron egy élmény volt,a Dolly Roll még mindig jó,és csak a pihenés.a szerepjátszás helyett légy inkább hű magadhoz,az sokkal többet ér,hidd el.és igen,amikor nem tudod,hogy mire gondolj,amikor minden hirtelen megváltozik,vagy nem.és ez a legrosszabb,hogy fogalmad sincs mi az igazság.inkább azt látod,amit látni szeretnél.de ez majd alakul.azt hiszem felnőttem,vagyis ez csak egy kijelentés lenne,ha tényleg nem így gondolnám.na igen,kicsit bonyolult.el tudom végezni a házimunkát,le tudom nyírni a füvet,el tudok menni egyedül az iskolába.de nem erre gondolok,hanem arra,hogy egy csalódás után talpra álltam,és belevágtam újra.és sikerült.mert ez az érzés felbecsülhetetlen,és vigyázni kell rá.a másik választás az lett volna,hogy egy gyermeki mosollyal elsétálok,s az érzéseket hagyom.köszönöm,hogy vagy nekem!persze,az csak ábránd,hogy egymás mellett ülve kifújjuk a füstöt,és hamis szájgörbítéssel egymásra mosolygunk,s egymás lényét sajátjainknak gondoljuk.esélytelen.de azért a kezed nem foszlik le rólam,hisz az nem megy ki a divatból,s alattunk a csillagos ég,s mi csak bámulunk le erre a romlott világra.ironikusan ejtjük ki szánkon,hogy ez az a hely,ahol élünk.s szemünkből egy könnycsepp csordul ki,s ahogy végig hullik arcunkon,egymáséba forr.vak képzeletek feszengenek húrjaikon,ahogy az elménkbe ivódnak egy őszi alkonyon.de mosolyogva tovább lépünk,ahogy a Nap felkelése megszakítja az éjszakai életet.napfény és mosoly a mai nap."az élet minden csatája arra jó,hogy tanuljunk valamit belőle,még azokból is,amelyeket elveszítünk."én voltam a reggeli mosoly az arcodon.(Y)

írni akarok.ez a zene az ami kell nekem.a hétvégén ki,próbáltam az epcost is,a tegnapi praktiker is letelt.megemlítem,hogy a telefonomat most sem sikerült megjavítani,így vissza kapom az árát.a varázs sárga tornacipő várja,hogy lecseréljék,de eddig még nem tudtam.talán majd most.sárga tornacipő,fekete-fehér mintás póló,kezemben egy könyv,és az elhatározás,hogy író leszek.néhol üres papír cédulák,itt-ott pedig egy-egy eltévedt mondatfoszlány.cipőfűző kikötve,bomlanak a végek.megtört emberek,kifigurázott egyéniségek.és a zuhanás oda,ahol csak az akaraterő tart.léthez láncolt személyiségek,változni nem próbáló nagyszájú emberek.fejfájás,placebo running up that hill.nem hallod,de érzed a közelséget.eszeveszett ócska képzelgések,illusztrált képek színekben pompázva.értelmetlen mondatok,el hallgatott érzések.váratlan helyzetek,furcsa lépések,macskaköves utak,elhagyatott terek.az az ember,akibe egyszer beleszeretett,már egy sziára sem képes.cipőtalp nyoma a hóban,kifürkészhetetlen nevetések a nyári záporban.csend és zaj,ami kell,egyszerre mindkettő.zavar és nyugalom sem elhanyagolható.elmondani mid van és mid nincs,dicsérő szavakat nem mondani,említve egy egy utalást arra,hogy mit jelentesz számomra.bohócok vagyunk.péntek estét a kábítószer mámorában eltöltve próbálják elfelejteni a gondokat.lázadunk,és akármerre járunk felejtőt keresünk.az utcát járva csikket keresel,hogy meggyújthasd és felejthesd a gondokat.gondolatod nálam jár,miközben az utcán egy másik lánnyal beszélsz.én elfogadom s csak nevetek,mert szeretem.de miért áll mindenki háttal,és próbál megfejteni dolgokat,a tátogást olvassa le,üres gondolatot színez ki ábrándokkal,és kergeti azt ami már elveszett.de persze,háttal állva könnyebb azt látni,amit nem akarsz,ami nem a valóság."bármi az igazság,mindenki azt látja,amit akar."én voltam a kiscsillag a dalnak a ritmusában.(Y)

hát a hétvégi pihenéses dolog jó volt.meg a csabinak is megvolt a huszonharmadik születésnapja,elérte a Jordan számot.a reggeli metrózásnál alig fagytam meg tegnap,és a mai zhselőadásos dolgon is túl vagyunk.tizenhárom hónapja együtt.szeretlek Balázs!a boldogság ragadós,s olykor elég ha egy asztal tetején állunk,s a felszínen is boldogok vagyunk.az a legjobb az egészben,hogy szó sincs arról ejtve,hogy szirmokat hullajtva magad mögött hagynád a boldogságot.csillagokon sétálunk,s tökéletes éleket hajtogatunk,hibátlan a kapocs köztünk.az számít,hogy a szabadság bennünk van,szárnyalunk,mert a vénánkban van a boldogszabadság de együtt.miközben kint a világban jellemtelen emberek hajszolják a boldogságot,keresik az önmegvalósításhoz szükséges adatokat,addig mi együtt siklunk végig ezek között az emberek között.nem csak emlékek villannak be.hanem szempillantás alatt körül öleltük a világot.még ha azt mondják,hogy zajban nem is születnek igazi kérdések és válaszok,mi akkor is biztosak vagyunk benne,hogy igen.mert szeretlek.de most csak ennyi,s míg pörög a világ,addig mi a délibábok közt rohanva beleszeretünk a ceruzával írt verssorokba."az emberek nem veszik észre,hogy mit teszünk értük,egészen addig amíg abba nem hagyjuk csinálni."én voltam a csillagod,mely a kékeszöld szemedben ragyogott.(Y)

a mai két zh-n is túl vagyunk.az esti foci mosolyt csalt arcunkra,a tegnapi vásárlásos dolog is összejött anyáékkal.a hétvégi praktikerezés kipipálva.szeretlek Balázs!ahogy a dalban is éneklik,október van.s ahogy ott ült,arcáról az elkeseredettség tükröződött vissza,a folyosón a fényeket felkapcsolták.a Nap már lemenőben volt.s akkor döbbent rá,hogy már órák óta ott ül,és mereng.zöldesbarna szemében csillogott valami,ami egyedivé és széppé tette.a kölcsön adott mosolyok úgy hiányoztak róla.a tehetetlenség fogta közre,s hogy mi volt az oka,nem tudom.szűkmarkú katarzis ez az álom.euforikus élményekkel határt szab a képzelőerőnek.amikor nem érdekelik a hibák ilyenkor,amiket egykor elkövetett.a bűnbánat sem hagy nyomot arcán.de inkább feláll,lépked előre magabiztosan.tudja,hova tart.nem érdekli félbetépett naplemente,a megállított ütemek,az álcák mögé bújt hétköznapi emberek,a félbeszakított beszélgetések,a megtört mondatvégek,a kialvó mély érzések,s a csalódások.kezében emlékekkel lépdel.olykor megtorpan és belemar a valóság.de az arca felpezsdül,érzi a ritmust,amely átjárja minden egyes lépését.a csalogató napfelkelte illata édesen hat rá,bár megfáradt arcán a ráncok össze-összerezdülnek.aztán megáll.elérte amit akart.ahogy a hangosbemondóból visszhangzik a jól megszokott hang,előbbre lép kettőt,s felszáll a vonatra.pár perc várakozás után elindul a mozdony,s a képzelet ismét beindulva,eljátszik a gondolattal.ködben néhol megvillanó épületek,ezüstre festett táj,narancssárga égbolton csíkot hagyva maga után egy repülőgép,tovább siklik a kijelölt úton.rímeket faragva vésni a füzetbe a gondolatokat.üres táj,üres emberek,szürke egyéniségek.megszokott kattogás a vonat hangja,a mozdony elől fut,a többi kocsi meg utána.hirtelen fékezés,az ajtó nyílik,s bentről egy férfi a vágányra ugrik,futva indul váróterembe,ahol egy lány a két kezével öleli meg.kibomlott cipőfűzővel együtt indulnak a semmibe.maguk után hagyva a múló nyarat,s a boldog pillanatokat.a vonaton pedig útitársként ennyit mondott a mellette táborozónak: becsüld meg kit őszintén szeretsz.aztán ébredés.de amúgy minden oké.és az ihletadó egy másik blog volt,amire épp rákattintottam."azt hittem jó kaland lesz,ha felnőttként élhetek."én voltam a mosoly,mely az arcodon ült egy őszi reggelen.(Y)

hu.hol kezdjem?nem rég lett vége az óránknak.oké,volt már jobb is.szóval elértem a húszat,oké.köszönöm mindenkinek akinek eszébe jutottam vasárnap,jól esett a sok köszöntés.otthoni ünneplés,torta,pezsgő,ajándékok,és Ők.köszönöm,de tényleg.a szombat este is úgy volt jó,ahogy.a reggeli metropol osztogatás a főtéren a meki előtt egész jó munka.most már nem tartom magam olyan bloggernek mint régen,de azért jól esik néha írni.s a lényeg még mindig az,hogy reggelente ha felkelsz engem látsz,s ha én tükörbe nézek,téged.láttál már összeomlani,kiabálni,mosolyogva,jókedvűen,a tompa fények előtt ugrándozni a tócsában az út szélen sírni egy-egy romantikus filmen esőben táncolni rímeket faragni énekelni alkoholos mámorban az út padkán ülni,ezek váltakoznak,s változnak.de egy mindig ugyanaz volt,a sárga tornacipős barna hajú lány.az a szép az egészben.hogy mindig önmagam voltam.arcomra ragasztottál mosolyokat,s őszinte szavakkal illettél amikor szükség volt rá.s amikor a szemedbe néztem,tudtam,éreztem azt amiről már annyian meséltek,a boldogság érzése járt át.tudom milyen az,mesélték,s én is az voltam,boldog.tudom,biztosan,hiszen fel írtam egy csokis papír belsejére.olykor sok helyen kéne lenni egyszerre,de szívem szerint annyi felé szakadnék,hogy semerre se legyek,csak ott lennék,ahol magamra találnék.ezek a pillanatok is az életünk részei.ahogy neked is."feltétel nélkül szeretni,félmosollyal a semmibe meredni,előre-előre felkelve elesni,fürkésző szemekkel szívedet keresni."én voltam a megcsillanó félmosoly a pirospozsgás arcodon.(Y)

a hétvégi praktikerezés fergeteges volt.azaz ahogy Barney mondaná,FER-GE-TE-GES!az a sok Így jártam anyátokkal teszi.a boldogság még mindig itt a kezünkben,és nem eresztjük el.igen,néha nehéz,és néha nem alakulnak úgy a dolgok ahogy kigondoltuk.van,hogy ami tökéletes,megismételhetetlen,és igazi,olykor kisebb sebet üt rajtunk,és nem értjük,hogy mi a hiba.de ezt is meg lehet oldani,ha fogjuk egymás kezét.mert én tudom,hogy ez kell nekem.az egyetem még mindig a régi.még mindig megvannak azok a reggelek,az illatos kávéval a kezünkben,aranysárga napfelkeltével,összebújós pillanatok a reggeli készítése közben.de csak kikell lépni a bejárati ajtón,s az első ember akit meglátsz egy rúzsos kis plasztikáztatott maca.az út másik oldalán egy felismerhetetlen alkoholista.s ez mind csak egyre jobban tépi szét a gyermekkori világ ideál képét.szétzúzzák egy perc alatt,amit beléd neveltek több éven át.mérgezik a tudatod,szenny a város.s a péntek éjjeli buli helyett egy ócska ribanc rúdtáncát élvezi a tömeg."s a mondatfoszlányok melyekből összetevődött az,amik egymás nélkül voltunk,mára már nincsenek."én voltam a csillag a tarkódra nyomva.(Y)

és szeptember nyolcadikán volt egy éve,hogy az enyém vagy.megszereztünk valamit,amiről azt hittük,csak a mesékben létezik,és egy idő után már nem áltattuk magunkat tovább.ez a színtiszta valóság.s most már eljutottam arra a szintre,hogy a kedvenc zeném is háttérbe szorul,a gondolataimban,és te lépsz a helyükbe.a reggeli kávém tetején,a mondataim végén,a lefekvés előtti merengés közben,az utcán eldobott csikken.s tépjem ki az agyam,hogy többé ne gondolkodhassak,és akkor boldogan élnénk?nem.nekem elég volt az,hogy rám mosolyogtál.s tudtam,hogy te mindig ott leszel,ha sírok vigasztalsz.ha nevetek,mosolyogsz.de ha vársz egy pillanatot,összeszedem,hogy is történt..megtaláltam azt,aki a mindenemmé válhat.megtaláltam azt,akit felhívhatok éjjel,és meghallgat.megtaláltam azt,aki egy szimpla "jólvagyok"-ból leszűri,hogy az olykor nem őszinte.s a legfontosabb,hogy megtaláltam azt a személyt,akit soha nem akarok elengedni.s az a legszebb az egészben,hogy Ő elfogadja a hisztijeimet,a reggeli lustálkodásomat.s emiatt csak még jobban szeretem.s tudom,hogy ez nem csak egy olyan "szeretemféle" kapcsolat,ami után még illatfelhők sem maradnak.ez igazi,én hiszek benne.az a sima "szeretemféle" kapcsolatok után,mindig feltettem magamnak a jól megszokott kérdést,miért?s hiába lenne jó tudni,hogy mi marad azokból,és hogy a következő meddig marad velem,és hogy mennyire szabad szeretni.de megtanultam,hogy nem szabad a szeretetnek határt szabni.hisz túl egyszerű lenne,ha tudnánk mindent.s ki tudja,lehet,hogy tényleg ez az igazi."a világ drogok nélkül is épp elég őrült."én voltam a melletted álló alak.(Y)

pár nappal ezelőtt..hiába zuhansz,ha nincs aki megtart,és te csak egyre lejjebb jutsz a lejtőn.a sok igazmondás és a rengeteg prédikáció sem használ.a lélek bódító negatívizmussal dobja el magától a reményt.s a szemed mélyébe tekintve csak az üresség kong.a gondolataiddal korbácsolod magad,s kérdésekkel gyötröd az agyad.a az a tudat,hogy neked is sikerülhet,nem vigasztal.s úgy érzed,a világ folyamatosan romlik,s mindenki csak szerepet játszik s te mindeközben fűvel a kezedben mosolyogsz.nézd,ott a sarkon áll egy platina szőke nő,úgy a negyvenes éveiben járhat,első ránézésre.s te elhaladva mellette,leköpöd,s odasúgod neki,hogy..kurva.s a kislány akit a szemed láttára gázol el egy idióta részeg fazon.de várj,hiába törik meg a könnyektől az anyuka,a bíróság úgyis a gázolóra hallgat.kérdés feltevés nélkül is tudod a választ,a bíró megduplázta a havi fizetését.,és a svájci frank alapú hitel családokat tör meg.s a rendőrök jól végezve a munkájukat cetlit hagynak az autódon,hopsz,minusz 15ezer.s miért?mert a költséghiányt valahogy pótolni kell.az adót rakják mindenre,de az államadósságot fizesse ki aki csinálta.aki ma még a kezedet simítja,az holnap átvág.de ez már csak ilyen.a lényeg,hogy a fiatalnak legyenek álmai,hogy idővel az élet széttörhesse őket.fantasztikus!"létezik egy általános igazság,mindenki hazudik.a változó csak az,hogy miről."én voltam a nevetésed.(Y)

viszlát augusztus!hello szeptember!sikeres anyajegylevétel,és gyógyul a sebtapasz alatt.a csütörtöki gólyatáboros este jól sikerült.pénteken a pihenés volt a fő időtöltés.a szombati vásárolgatás is kipipálva,és az esti mekizés is.és ma itthon.nem volt tűzijáték,és egyéb hasonló jelek,amik azt mutathatták volna,hogy Ő az igazi.nem volt nagy szóbeszéd,és kifigurázás afelől,hogy megláttam benne azt,amit mindig is kerestem.és tudom,hogy megtaláltam az egyetlen tökéletességet a világ összes hibáján kívül.utak szélén,karcolunk nyomokat a cipőink sarkával,hibákat követünk el olykor-olykor.de egymás mellett nem hibázunk,és kihozzuk egymásból azt,amire csak mi vagyunk képesek,a jót.a parkban a zöld gyepen fekve,kémleljük az eget.a millió csillag közül megtaláljuk a hozzánk illőt.nem tudom,hogy ragozzam még ennél is jobban.ez az érzés felemel."szívd magadba mélyen ezt az élményt,örökítsd meg és raktározd el,mert ebből kell majd táplálkoznod egy életen át!ne felejtsd el!ide vissza kell találnod - mindig."én voltam a nyár utolsó napsugara,amely megcsillant a tavon.(Y)

a pénteki vonyarci buli jól sikerült.a víz sem volt rossz.aztán egy jó kiadós alvás.minden olyan egyszerű.ott ülök az asztalomnál,rajzolgatok,firkálgatok.és ahogy bámulom a falakat,minden olyan tompa és egysíkú.nem számítanak a képekről visszapillantó boldog nevetések,és az örömteli olykor nehéz pillanatok.minden kis apró tárgy óriási jelentőséggel bír.van amire nem akarok emlékezni,de kitörölhetetlen.de most valahogy nem számít.itthon vagyok,és inkább tovább firkálgatok,és a zene még mindig szól a hangfalból.azt hiszem,csak én nem változtam.őőő költői válság,vagy csak sok az eltévedt gondolat.csordultig teli érzések.talán csak elkapott egy rossz periódus,ami lehet,hogy nem is rossz,csak elgondolkodtató.vagy csak azért nincs mit mondanom,mert nem tudom,meg értenéd-e.én leragadtam ott,ahogy az ágyadon ültünk és beszélgettünk.andalító mámor.neked jutott minden.a többi csak hegeket téphetett ki belőlem.nem érdekel mi volt előtte,csak az ölelés,amikor összekoccan a fejünk és a pillanat magával ragadt minket."ha a csoda elillan,mikor kiderül az igazság,akkor az nem volt csoda."én voltam a csillogás a szemedben.(Y)

s velem ünnepelted a 22. születésnapodat.szeretlek!a vízi bicikli sem volt annyira rossz,és a kacsák etetése is izgalmas dolog.balatoni hétvége,Lord koncert Tapolcán,jó haj,életem legjobb hamburgere,keszthelyi strandolás,iszogatás,R-GO koncert Zánka.ennél jobb nem is lehetett volna.a tegnapi praktikeres munka is kipipálva.és mellesleg az alapozás is elkezdődött.imádok a csótón futni..!ez egy olyan szám amitől nem táncra perdülök,hanem felidézi bennem azt,amit akkor éreztem mikor először hallottam.és ez jó.s így a nyár végének közeledtével,lassan elmúlik az augusztus.s amit megtanultam ez alatt a nyár alatt,az az,hogy minden apró dologban lehet gyönyörködni.s ahogy mondani szokták,minden jónak vége szakad,ez alól az augusztus sem kivétel.aztán jön az ősz.és ami olykor csak kis rövid sétának indul,hatalmas maratonná válhat.és az a legjobb,hogyha közben nem égeti meg a Nap sugara,és nem hull rá a hó.s egyszer csak azon kapod magadat,hogy újabb évszak jött el,és tervezgetitek a jövőt.na ez az igazi.és én ezt szeretem.és most szeptember,és azon kapom magam,hogy lassan már egy év telt el azóta.de most egy kis bánat cseppen rá az asztalra.és azért mert nem vagy itt.s tudod miért?mert üres zsebbel indultunk neki,és így igazit találtunk."a siker csak addig tart,amíg valaki el nem szúrja,a kudarc pedig örök."én voltam a koszos tornacipő a lábadon,aminek jelentősége van.(Y)