az ősz üdvözletét küldi.nem akarok mesélni.csak írni szeretnék.ahogy sorban jönnek a gondolatok.nem az önsajnálat mocsarában fetrengeni,miközben ereimben véres alkohol folyik.na ja.az okés,hogy a szombat estém kicsit jól sikerült.de hát ez van.fogadd el.mindenki hibázhat,így tőlem se várd a legjobbat.a nyugalom fogta közre a péntek este pillanatait.mert ez teljesen más.jó.és tudom,hogy akarom.amit pedig akarok,azért teszek is.ahhoz,hogy elfogadjam azt aki vagyok,és azt,ami az emberek gondolnak rólam,életösztönre van szükségem.hogy eljussak arra a pontra,hogy mosolyogjak.igen,neki sikerült elérnie,hogy az arcomon ne a bánat tükröződjön vissza.különben is.élvezem a bizonyosság pillanatait,és az illúzió különféle színeit.ahogy átölel,ahogy rám néz.és akkor jön a kérdés:kell ennél több?hát nem.és agyam már nem azon jár,hogy mi lesz ha..?hanem minden egyes ölelésnél mosolygok.mert élvezem.és akarom.és az,hogy álmodozok,és kiépítek egy saját kis világot,nem zavar senkit.és hihetnek álmodozónak,álom kergetőnek.de akkor is ez az érzés már az enyém.és ha őrült vagyok?találtam magamnak valakit,akivel összepasszol ez a vágy is.kinevethetsz?de talpra állok.mert a tékozló angyal a magasban ránk nevet.és látunk ezer csodát.a hamvadó cigarettacsikk a puha pázsitra kerül,miközben azon a nagy feketeségen,amit mások égboltnak hívnak,csillagok ezrei világítják meg az éjszakát.mert ez a pillanat az ami a legjobb.a külvilágot kizárva,egymás szorításában élvezni a perceket.mert voltak utak amiken együtt jártunk,a híd amelyen sétáltunk,és a faágak melyek itt-ott simították homlokát,vagy csak néztük a holdat mert akkor azt új fantasztikus dolognak fogtuk fel.aztán már nem súrolja homlokát a faág mikor a szemébe nézek,s a híd alatt a víz is lassabban folyik.és a hold fénye sem azt váltja ki belőlem már.hiába sétálok az úton,nem arra keresem a választ,hogy miért alakultak így a dolgok.hanem egyszerű mosollyal elfogadom,hogy elmúlt.na igen..mi döntjük el,hogy elfogadjuk vagy visszautasítjuk.de ha döntöttünk,akkor jobb haladni az úton mint visszafelé járni.és igen,mindenkinek ezt kéne tennie.aztán ahogy ránézek a monitor jobb sarkában lévő órára,ami 15:18-at mutat,rájövök,hogy nekem ma még lesz egy órám,Bevezetés az EU-tanulmányokba,a vonat pedig két óra múlva indul.úgy hogy talán elég lesz ennyi.nem mondom,hogy értsd meg,mert nem kérhetlek rá,és néhol én sem értem.de ez így a jó."tudom,hogy szeretsz titokban,ott hever a szíved a sarokban."én voltam az esőcsepp,amely mosolyt csalt az arcodra.(Y)

na mert első nap az NYME-n.hm..azt tudom,hogy a szociológia az a tantárgy,ami nem fog a kedvenceim közé tartozni.hát mert a péntek este nem volt rossz Szombathelyen a Gabival.és aztán a hajnali vonatozás.aztán a szombati HIP-HOP FEST 2.kihagyhatatlan.megismételhetetlen.!aha.oké.blogolok.de nem jönnek a szavak.költői válság.egy-két óra délutáni alvás után,kell egy kis idő mire visszarázódok a valóságba.nem vagyok ehhez hozzászokva,vagyis ahhoz hogy korán keljek.és most amúgy is mindenki csak megnehezíti a dolgokat.igazából hozzám vághatod hogy megváltoztam,de előtte kérdezd meg,hogy érdekel-e,mert könnyű indokolatlanul a fejemhez vágni.és én tudom,hogy vannak pillanatok amik olyan érzést váltanak ki belőlünk,amiket egyszerre nem bírunk el,idő kell hozzá.ilyen egy átbeszélgetős augusztusi éjszaka,vagy akár egy szeptemberi esős nap.igazából mi szabályozzuk a pillanatokat,és ez tarthat napokon,hónapokon,akár éveken keresztül is.nem kell hagyni,hogy percek alatt már csak emlék legyen.és ezeknek a pillanatoknak meg van az ára.de erre mondják,hogy van,amiért érdemes küzdeni.néha a fejemhez vágod,hogy túl az érzelem bennem,és ezzel rá fogok fázni.de tudod mit?nem szeretném ha te irányítanád az én életemet.sőt megfelelni sem szeretnék,csak magamnak.gyors voltam és utolértem,vagy talán csak azt hittem.mert én irányítottam,és aztán vártam,hogy gy szinten haladjunk,és ez nem volt könnyű.de nem akartam,hogy elmúljon a pillanat.attól,hogy reggel felébredsz,nem biztos hogy eltűnik a pillanat.de tudod,ezt nem lehet úgy,hogy ülsz és várod.és most pedig csak sétálni szeretnék az esőben,és a külvilág apróbb zajait elraktározni.nem figyelni másra,csak ahogy a tornacipőm gumitalpa egy-egy megtett lépés után egy-egy múlópillanatot felidéz.a zene pedig körülölel,és mosolyra görbítette a számat.és nem voltam egyedül.és aztán azon kapom magam,hogy az eső szemerkél,és egyedül vagyok a  gondolataimmal.képzelgés volt csak amely mosolyt csalva arcomra,a vágy felé repítette a gondolataimat."..a megbeszélés helyett a kibeszélés lett a divat."én voltam az arcodra csalt mosoly.(Y)

szeretném ha minden álmom az ölembe hullana.de ez sajnos lehetetlen.tenni kell érte.küzdeni,hogy mások azt mondhassák rám,hogy: igen,ő megcsinálta.és aztán büszkén sétálni végig az utcán,miközben néhány ember csak a képembe nevet,s ismeretlenül megítél.rám szegeződnének a szemek,én pedig csak mosolyt csalnék az arcokra.de már nem az számít ami belül vagy,hanem csakis a felszín.s az érzések is mivé lettek?azt vágják a fejemhez,hogy megváltoztam,közben meg semmit sem tudnak rólam.nem hiszik el,hogy az álomvilágban kiépített kis élet az ami erőt ad nap mint nap.néha azt hisszük,hogy a valóság kiszakít minket,s más utakra vezet.az emlékek már csak egy szempárban látszanak,s közben játszok a gondolattal,hogy a változás mit hozott magával.talán aki régen szerettem volna lenni,most újra szerepet játszik.s talán az a fontos,hogy harcoljak,s hű maradjak magamhoz.talán a mosoly már nem a régi,s a könnycsepp mely itt-ott kicsordul csak egy kanyar a mindennapokban.aztán jön a talpra állás,ami sohasem könnyű,de ha van ki melletted áll,akár csak egy bátorító szempár,talán erőt ad ahhoz,hogy mások szemébe nézhess őszintén,miközben ők kibeszélnek.de egyre figyelj,az életed te magad irányítsd,s merj döntéseket hozni,ne azzal foglalkozz,hogy jól vagy rosszul döntöttél.és apró örömök érnek a világban,csak vedd észre,és küzdj az álmaidért!"..vannak olyan napok,amelyek után nevet kellene változtatnunk,olyannyira mások lettünk."én voltam csillag a szemeidben.(Y)

az NYME-SEK gólyatábor áá kicsit sem volt jó.az ötös csapat..DE NEM MAAAAAA!wá.egyszerűen óriási.aztán a szökőkútban úszás és éneklés.evezés a csótón,ez az amire az ember azt mondja,hogy kihagyhatatlan.az új emberek,és az,hogy semmi sem olyan mint a középiskolában volt.és talán itt jutunk felejthetetlen élményekhez.mert ez erről szól.az évnyitó is lezajlott ma.azért egy alvás ránk férne.
legszívesebben ordítanék,ahogy kifér a torkomon,de azt hiszem az sem segítene.inkább egy hanyag mozdulattal leültem a monitor elé,és próbáltam kiírni magamból a sok-sok gondolatot ami bennem van.csak most valahogy nem megy úgy mint szokott.most valahogy nagyon nem.miért?hát nem tudom.magatehetetlenül ülök,és bámulok ki a fejemből.aztán inkább eljátszok a gondolattal.elképzelem,hogy..aztán még sem.képzelgések.talán jobban járnék ha vissza csöppennék a valóvilágba,és kiszínezném a szürke képeket mindenféle cicomás kis smile-val.aztán hátha akkor minden jó lenne.vagy festenék egy mosolyt az arcomra,aztán nem érdekelne,hogy ki hiszi el,hogy valódi boldogság vagy csak ócska álarc.tépd le és megtudod.a zenét bezártam,azt hiszem egy kis csend az ami most segítene,de az ablakon át beszűrődő tücsökzene nyugtat.és azt hiszem ez jó.azért elég viccesnek tartom,hogy a változás szele mindig olyan gyorsan elér.és megkérdezte valaki,hogy akarom-e egyáltalán?vagy csak hiphop aztán tessék,oldjam meg.miért is ne.inkább tovább játszok a gondolattal.most a Eiffel-torony tetején ülve,letekintek a világra,s bele látok az emberek fejébe.mindenki másra gondol,mindenki máshogy látja a dolgokat,aztán egy kecses mozdulattal tovább állnak.a párizsi élet.mert neki engedtem,hogy szétrombolja az álmaimat és együtt újakat szőhessünk.és aztán minden évben eljön a nyár utolsó pillanata,ami valamilyen szinten mindig ugyanazt az érzést váltja ki belőlem.és a zene ritmusa is költőien festi le a tájat.én pedig gyönyörködöm benne.aztán megcsapja arcomat a nyári szellő,amely magával ragadja a nyár pillanatait.amelyek elsuhannak szemem előtt,és nem követem őket.mert nem lehet.aztán azon kapom magam,hogy kész a bejegyzés.de talán most jobb."..soha nem késő,hogy végre elfeledd a tegnapokat."én voltam a mosoly a szemeiben.(Y)

ismét egy kis mozgás után ideestem a laptop elé.innen a harmadikról elég jó a kilátás,rápillantok egy-egy felhőre,vagy egy-egy emberre ahogy elsétál lent a járdán.ez jó.talán jót tett ez a kis futás.talán elterelte a gondolataimat más irányba.és ez pont jó így.azért egész jó volt ebben a melegben egy kicsit a fürdőn.szerdán Mjus Park vele.és csütörtökön a vulkán strandfürdőn sütettük a hasunkat.ohje.két órába telt a beiratkozás Szombathelyen a dorinának.a móniék fellépése is jó volt.és szombaton megünnepeltük a dorina tizenkilencedik születésnapját,piros finlandia,forever-es karkötő,és a társaság,és séta a nyolcadikra.hm..jóvolt.aztán amikor már azt hiszed,hogy pontot tettél a dolog végére.mindig egy újabb tézis,egy újabb történés,amely csak tovább és tovább perdíti a szálakat.és te pedig elérsz arra a pontra,amikor már mindegy.és őszintén leírod a véleményed.mert azért van ami kicsit meghaladja azt a szintet,ami nem pont ideális.aztán az arcáról visszatükröződő mosoly volt az ami elárulta.képzeletben nem ott járt,és a mondatok amik a monitoron sorakoztak,olyanok voltak,amik már,mintha égették volna az elméjét.és a tudat,hogy kiírhatta magából,mosolyt csalt az arcára.a barna haja a vállára hullott,és várta a pillanatot,hogy a képernyőn megjelenjen az a felirat,hogy: küldés sikeres.és megjelent.gondolatai ismét másfelé indultak meg,barna szeméből áradt a mosoly,és a nevetés.a fáradtság is közrejátszott a napjában.talán nem volt biztos abban,hogy a helyes úton jár,de abban hitt,hogy több lábon kell állni.mert ha egy úthenger kerül elébe,legyen hova lépnie,és ne visszafelé kezdjen el sétálni,és keresni önmagát.de ha az arcán elbizonytalanodást láttok,akkor csak felnéz a narancssárga falra,és látja az okleveleket,a szekrény polcán pedig a kupákat és az érmeket.ez valahogy mindig segít neki.ahogy most is.arcára egy aprócska kis mosoly ül le.és pár gondolat a bejegyzés végére..minden héten új cipő,olyan magas sarkúban tipegsz végig az utcán,amiben majdnem kimegy a bokád.a legújabb párizsi divat szerint öltözködsz,és te vagy apuci kicsike kis lánya.tizenpárévesen ki sem látsz a cigarettafüstből,és a műköröm is elhagyhatatlan.öt kiló smink az arcodon,és nem egy fiú ágyában fordultál már meg.de ez csak a látszat.legbelül te is szeretnél átlagos lány lenni,és szeretnéd ha szeretnének.de a mű melledtől nem látsz,és tudod,hogy ezen már nem tudsz változtatni."..ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid,akkor nem is vagy igazi egyéniség."én voltam a természetesség ami hiányzott rólad.(Y)

azt hiszem ma a hőmérő 38 fokot mutatott vagy többet.kicsit túl meleg van.kellemesen elfáradtam.igen,kondiban voltam.volt időm és kedvem is.egy kis biciklizés,futás az amire szükségem volt.néha ilyen is kell.az augusztus tizenkilencedikei körmendi tűzijáték a Rába parton.legjobb.augusztus huszadikán a legjobb hely a Balaton volt.meleg víz,sok-sok ember,Vonyarcvashegy.s a vízből nézni,ahogy a Nap lemegy,és visszatükröződik a habokban.felemelő érzés.és a keszthelyi tűzijáték,még jobb.hát a macskakaja válogatás péntekig tartott.azt hiszem ennyi elég is volt belőle.a laptop előtt ülve,a monitorról tükröződik a lány hosszú,barna haja,ami copfba kötve a nyakára hullik.az ujjai megállás nélkül a billentyűzetet ütik.talán túl sok gondolata tör a felszínre,és túl sok érzés keríti hatalmába.talán megakarja írni,hogy mi történik.egy picit beleolvastam a mondataiba,s valami nagyon megfogott benne.idézem..”..most már tudom,hogy a barátság szó jelentése minden embernél más és más.talán csak tévhit volt az egész.s a boldog pillanatok egy perc alatt meghamisították magukat.pedig én nem akartam.és talán most sem értem mire volt ez jó.legalább ha lenne benne annyi,hogy elém áll,és a szemembe mondja,de még ennyi sem.és Ő nem látta,hogy mögötte álltam,a szavak amelyek elhagyták a száját..hm.el kellett futnom,és sarkon fordulva a folyosó végén vissza pillantottam és a tekintete egy pillanatra elkapta az enyémet.na igen.talán ez lett volna a helyes.de nem így történt.maradt a kibeszélés, és a másik hibáztatása.aztán pedig a védekezés.mert félti azt amije van.de így átgondolva,talán nem is tudja mekkora sebet hagyott bennem..és nem a mosolyával.”ahogy ezt elolvastam,talán megértettem én is valamit.aztán a következő pillanatban már újra ott ült a gép előtt,és folytatta tovább.közben pedig mosolygott,és elém tett egy pohár hideg ásványvizet,mert igen.már tudom mit akart ezzel,és már tudom mit gondol.és éreztem,hogy meg kell,hogy öleljem.és megöleltem.ő visszaölelt.mert az egymás iránt érzett szeretet a legfontosabb.tudtuk,hogy egymásban nem fogunk csalódni,ahhoz túlságosan szeretjük egymást.én megértettem,hogy mi zajlik körülötte.ő pedig megértette,hogy nekem mi a fontos."..ha valaki azt mondja 'az idő minden sebet begyógyít.' akkor vágd jól pofán,és mond neki 'várj mindjárt jobb lesz.'.."én voltam a én voltam a Jim Beam-os üveg a kezedben.(Y)

mert ma is sütött a Nap.mert szombaton a sárvári fürdő volt a legjobb hely,de a masszázs miatt sem panaszkodhatok.vasárnap anya születésnapját ünnepeltük.még mindig süt a Nap.a büki Nestle gyárban dolgozni valami felemelő.főleg az alutasakos macska kaját válogatni.és az a ruha,az meg a legjobb.de azért elviselhető.a hajnalban vonatozás is egész jó.ez is csak a múlt része lesz.tegnap volt a tárgyfelvétel,sikeresen megcsináltam.azért még mindig nem értem miért tanul egy sportkommunikátor Bevezetés az EU tanulmányokbant.aztán ahogy az órájára nézett már hajnali negyed hat volt.az a tudat,hogy lassan készülődnie kell,megalapozta a hangulatát.a telefon szundiját kinyomta,aztán egy hanyag mozdulattal magára kapta az első kezébe kerülő ruhadarabot.aztán sárga tornacipő,egy puszi a Fiú arcára,aki még feküdt,szeretlek martin.aztán már csak annyit lehetett hallani ahogy a cipője csattog minden megtett lépés után a betonozott lépcsőn.a város nagy része még aludt,a kisebb része pedig indult a munkába.a vasútállomásig a séta monoton ütemben történő cselekvésnek számított.aztán a peron mellett,gyűltek az emberek,volt ki munkába indult,ki nyaralni..mindenki a megszokott kis reggelét kezdte el.egy mosoly balra,egy komoly arc jobbra,egy harsány nevetés,az óramutató lépésének hangja,ahogy percről perre mást mutatott.csukja a fejben,s talán ilyenkor volt jó idő,vagy inkább kellemes..a szél picit fújt,a tegnap esti vihar hatására..aztán a Nap is felkelőben volt.a fák mögött már kiszűrődött a narancssárgán izzó sugarak erős fénye.aztán ahogy lassan beért a vonat..zene a fülesben..lonely again,a zene ami pont az ilyen megszokott keddi reggelek elhagyhatatlan és meghatározó része.aztán elmúlik a varázs,a kora reggeli sóvárgás az este után.s a vörösbor cseppek is elpárolognak,s este újra töltődnek.az ablak mögötti mosoly pedig beszíneződik,vagy kifakul.ahogy ez szokott lenni.s ezek a rohanás mentes reggelek azok amik fontosak,ez a nyugalom,s a feeling."..inkább vagyok egyedül egyéniség,mint olyan valaki,aki mindenkinek nyal,hogy lehessen valaki."én voltam a gondolataidba rejtett művészet.(Y)

mert azt mondják látni lehet ma hullócsillagot.hát de felhős az ég,vagy csak nem látjuk őket.de akkor is kívánhatunk?mert hétfő és kedd és szerda Hévíz.valami felejthetetlen volt,köszönöm sömi.szeretlek.és azt hiszem ez a pezsgőfürdő jó dolog,sőt még a Park Hotel is nekünk való.és az a nyugodtság,távol a megszokott és rohanással teli hétköznapoktól.ez kellett.aztán tegnap anya születésnapja.aztán ma dorina és merci.ismétlést igényel ez a délután.és ahogy láttam a szemeiben az ürességet,a gondolai nem is itt jártak.az tükröződött vissza,hogy egy ponton elveszett.mindketten tudtuk,hogy szavak nélkül is kitalálunk egymásról mindent.talán most nem kellett beszélni,s ahogy ott ült a kamera előtt,s én 80 kilométerrel odébb láttam az arcát,és nem tudtam megölelni.mert szeretem és ő is szeret.de talán ez még erősebbé tette a kapcsolatunkat.s az a pár könnycsepp amely utat tört magának,jól esett.mert néha kell.és aztán a mosoly.ami néha tényleg a legtöbbet éri.talán nincs helyes és helytelen.talán csak függünk a gondolatainktól,és befolyásolnak a kimondott szavak,melyek agyunkba hatolva,megszabadítanak minket a valóság egy darabjától.aztán jön a mese rész.a boldogság.majd a felismerés,és aztán a valóság egy darabjának kitépése.mintha kiszíneznénk a gondolatot.sokféle színben pompázik.kék.sárga.lila.piros.zöld.fehér.és lesz olyan érzés ami csak illúzió lesz,mert színtelen és fakó lesz.talán vannak olyan dolgok,amiket ha kimondasz sem teszed jól,s ha magadban tartod sem teszed jól.de akkor nem tudod mi a helyes.na akkor dobj egy mosolyt a világ felé,és hidd el,jobb lesz."..vigyázz mit mondasz,mert a szádon nincsen backspace billentyű."én voltam a színes ceruza a gondolataidhoz.(Y)

Valaki egyszer azt mondta nekem,hogy ne akarjam megváltoztatni a világot,hanem legyek én a változás,amit látni akarok a világban.most így utólag visszagondolva,igaza volt neki.ahogy sétálok az utcán,már nem a magatehetetlen embereket,s a koszos,romlott ideálokat látom.ők sem látják,hogy mit érzek,mit gondolok.valahogy megérintett a zene,ami a fülesben szólt.próbáltam megérteni,s átérezni a helyzetet.rájöttem,hogy akárhány hónap telt el,ugyanúgy tudunk gondolni a másikra.érezhetünk iránta gyűlöletet,vagy szimpla utálatot,akár szeretetet,akkor is tudunk rá gondolni.a cigifüst sétálás közben,s a borosüvegek a téren,a hosszú beszélgetések már megszokott színként vannak az életben.a szerelembe esés pillanatát többször is eljátsszuk,s a barátságba beleesünk,pedig nem akarunk.mert a csalódás gondolata elmarja a többit.talán egy kis komolyság is szorult belém vagy csak szimpla irónia velük szembe,de a 2009-es bejegyzések valahogy mást éreztetnek.vagy csak rájöttem,hogy az ember nem kaphat meg mindent amit szeretne,hiába hisztizek,és hiába toporzékol.de ne beszéljünk rólam.ahogy felszállok a vonatra,vagy sétálok az utcán,szemébe nézek a másik embernek,s szeretném tudni mit gondol,s,hogy mit érez.szeretném megfejteni,s eljátszania  gondolattal,s picit beleképzelni magam a helyébe.de ahogy megszólal a fülesbe a zene,már a gondolatok eltűnnek,s újra visszacsöppenek a valóságba.aztán pont.azért ez durva,ha jól vettem ki a mondataiból.ő is 09.23-án született.ez még oké.de miközben olvasom a sorait..valahogy sok dologban ugyanazt gondoljuk.de aztán lehet,hogy tévedek."..egy tekintet,egy mosoly,egy ölelés.az élet apró,mégis sokat érő csodái,amelyek gyógyítják az ember lelkét."én voltam a felvillanó mosoly az arcodon.(Y)

az eső szemerkél.vagy talán már abba is hagyta.ilyenkor legszívesebben kifutnék a házból,és a legelső tócsába beleugranék két lábon,úgy mint az ovódások.azt hiszem januárban nem ilyen esős nyárra gondoltam.mert tegnap kondiba voltam,és ma izomlázam volt.mert ma vízi pipáztunk a dorinával,csak sikerült rájönni,hogy a szenet jobban kell megégetni.és lassan tizenkilenchete szeretlek martin.aztán a nap sugarak felkeltették az érdeklődésemet,a pillanat mindent megért.a nyár pillanati a tegnapokban vesznek.a retusálatlan kép,a tökéletlenség illúziója.mögötte futott,és majdnem elérte,majd a képzelet színes lepedője állította meg.véres keze,megfakult emlékei voltak vele.arca meggyötört volt és remegett,talán csak fázott.kemény tekintete és szőke haja,és a nerc harisnya mindent elárult.igen,egy kurváról beszélek,kinek tekintetében már nem a pénz fontossága látszott.teste már agyonhasznált,és ruhája kopott volt.már nem járta az utcasarkokat,és nem férfiaknál töltötte az estéket.aztán arra lettem figyelmes,hogy elaludt.én pedig csak néztem,és a kezét fogva,arra gondoltam: anyu,milyen édesen alszol.számomra nem az volt a fontos,hogy milyen a múltja,az értékrendem nem ez határozta meg.ő jó ember.és ránéztem.elmosolyodtam.nem érdekelt az alkohol szag,és az hogy minden nap megígéri,hogy nem lesz többet ilyen.nem érdekel.ez csak a képzelet szüleménye volt.*de akkor is.fogadd el az embert olyannak amilyen,ne akard megváltoztatni.minden ember más és más.de épp ezért szép."..körbeutazhatod a Földet,de nem tudsz elfutni attól,aki legbelül a szívedben vagy."én voltam az arcodra eső nyári esőcsepp.(Y)

a magyar-szerb kosárlabda.nem baj,szép volt magyarok.picit süt a Nap.ohje.szeretlek martin."..mert a legigazibb örömök mégiscsak azok,amelyeket nem lehet pénzen megvenni."a hosszú kivasalt hajad,a nagy melleid melyeket pántnélküli topban felvetik a kérdést: szilikon csoda vagy?mert azt hiszed,hogy az a menő,ha nem látsz az emo -feelinges hajadtól,a szivárvány minden színében pompázik a fejed,és tizen akárhányévesen már nem tetszik az életed.tisztának érzed magad minden péntek éjjel,de szombat reggelre beszívva kerülsz ágyba,a szüleid nem látják mit neveltek belőled.anyuci,apuci pénzeli a hétvégéd,s te farmer helyett,kis szoknyában öt kiló sminkkel az arcodon lépsz be a night-clubba.hamis személyi,s egy buliért képes vagy mindent megadni.aztán jönnek a spanok,és még részegebb vagy.éjfélkor meg belépnek a kamu p****k.hát nálam ez sem menő.de mondjuk mit várok?ez a világ.romlott.rádobok egy lemezt,s a lejátszóban ismét csak ugyanaz szól.hiába telnek a napok,a rúzsnyomok maradnak,s elkenődnek.állandó körforgás.a szobában szétszórva a papírok,a fotelon hevernek a ruhák,szanaszét a ruhák.az öngyújtó a kezemben,és a vita a fejemben.érdekes.győz a nem.ennek örülnöm kellene.közben a lábaim egy adott ritmusra összeérnek.hiányzik valami.a tudattalan üresség majd a tudatos telítettség veszi át a hatalmat.keresek valamit,ami a harmóniát megadná.a pillantásomat rávetem egy fényképre.az emberek arcmozdulatai mindent elárultak.mindenki egy pontra figyelt,és most pedig elsétálnak egymás mellett az utcán.aztán inkább egy hanyag mozdulattal kinyitottam a tetőablakot és a szél az asztalomról lefújt néhány emlékekkel teli papírt,de nem zavart.és még azzal a hanyag mozdulattal kiültem a tetőre.egy pohár bor,a cigarettafüst és a zene keveréke megadta az aznap este hangulatát.én voltam a tömeg közepén a barna hajú lány.(Y)

még mindig nincsen napsütés.alakulgat.de hol marad a rövidnadrág és a papucs?eltűnt.lopjuk vissza tavalyról.vagy csak idézzük fel az emlékeinkben.hopsz meg van.de jó is volt.vége az egy hónapig tartó nyári munkának.na jó.olyan korán volt hajnali fél öt..hogy csak na.a hónap dolgozói címet is kiérdemelhettük volna a Gabival.mert mért ne.na jó,inkább ne."..ha kell segít,ha kell nevet,ha kell szorít,ha kell szeret.."tizennyolc hét.szeretlek martin.befut a wc-be,belenéz a tükörbe,s a gondolatai messze szállnak.aztán pár perc szünet.a drog hatása.majd jön a megszokott dolog,hánytatás.és ez minek a hatása..a világé,amely romlik.leszólják ha kövér,leszólják ha vékony.és nem tudja elfogadni magát.azért a nyár kottája elég változatos,cenzúrázok egy sort,majd odébb dobom a füzetet,s a tollat mellyel írom.nem kellenek a bájolgások,sem az őszintének hitt gondolatok.elég  lenne ha magadat adnád,s elfogadnád,azt amilyen én vagyok.lehet,hogy nem tetszik a stílusom neked,de a szemembe mond ha nem fogadsz el.én kinevetlek,s tovább lépkedek.mert tudom,hogy akkor te nem leszel a barátom.adam lambert még mindig.nézem az eszeveszett rohanást a városban,miközben minden utcasarkon egy k****a áll,és várja hogy valaki felvegye.életstílus.de neki nem jutottak érzések,s ő már valahol elrontotta régen,vagy csak a családja megélhetését segíti New York utcáin pénzt keresve a testével.ezer ember,ezerféle gondolat.na jó,nekem nem tetszik,de csinálja csak ne előttem.a sorok között pangás,majd kihagyás.de a lényeg,csak egy dolog,az ami számít..a színek színek maradjanak még a csalódások sem ölhetik ki az emberből.és amik fontosak úgyis megmaradnak,mint a nyári esti séták,hosszas beszélgetésekkel.mint a szombat esték a bárpultnál.vagy akár csak egy mosoly,melyet egy idegennek adtál.már nem a cigarettafüsttel átszőtt napok.s a játszótéri hintázások.a ballagási búcsúztatók élménye,amikor sok-sok esernyő volt egy helyen,s a dalok szövege,mely a gimnáziumi évek emlékeiről meséltek.egy-egy gól utáni öröm,vagy könny.azt hiszem,.nem kellenek a naponta írt bejegyzések,túl unalmasak lennének.elegek a pillanatképek,s hogy néha leírom mi zajlik bennem.én voltam a napsugár mely áttörte a felhőket. (Y)

elég mozgalmas hétvége volt.kicsit jól sikerült a megünneplése a felvételinek.mert erre valók a barátok.és tudunk hasábkrumplit sütni és pizzát.közben pedig eperlikőrt inni.mert ez így volt jó.már 16 napot lehúztunk,és most a délelőttös hét.
talán a szemem előtt volt mindig,minden pillanatban.ahogy az illúzió játszott a gondolatokkal.én azt hittem,csak egyszerű sóvárgás,ahogy minél jobban azt akartam,hogy mellettem legyen.enyém legyen.birtokolhassam.ez a valóság és a képzelet közti határt súrolta.és aztán egy váratlan pillanatban durva mozdulattal átlépte a határt mely köztünk húzódott.magához ölelt,és nem vigyázva semmire sem,ledöntötte a magam köré épített falat,és magához szorított.és attól a pillanattól közös útra terelek a gondolatok.magával ragadott a hév.azt hiszem ez a boldogság.elég volt egy kósza gondolat és a világ megcsavarodott körülöttünk.és most már tudom,hogy ha bízok magamban,nem érhet kudarc.*boldog négy hónapot manó.!
a kisgyermekkor valami csodálatos.gondtalanul játszani a homokban,homokvárat építeni,fogócskázni,bújócskázni,mosollyal az arcunkon felkelni,és oviba menni.és gyerekfejjel mindenki fel akar nőni.de ez a folyamat..egyszer csak elér a változás szele,meg lebegteti a függönyt,és te meg azon kapod magad,hogy már nem önfeledten játszol,hanem változol.persze,ez elengedhetetlen része az életnek.de akkor is.néha kemény dolog.már nem őszinte gyerekmosollyal sétálsz az utcán,hanem elrohansz a máik mellett,és észre sem veszed.rájössz,hogy a világnak nincsen másra szüksége,csak olyan emberekre akik hisznek az álmaikban,és képesek harcolni.ha ilyen vagy,akkor valamit jól csinálsz.én csak továbblépkedek a tornacipőmben,és próbálok jó úton járni.
whataya want from me.mert ha ezt hallgatom,a gondolatok papírra vetődnek.és ahogy mentem a bejegyzést,az eső is elkezd csöpögni.szép nyár.esős napok.aztán ülünk a padon,egymásra nézünk,és ugyanaz a dolog jut az eszünkbe.nevetünk egy jó,s ránézünk a szemetesre,ahol az eldobott cigarettacsikkek hevernek."..szerintem a legnagyobb biznisz az lenne,ha néhány embert megvennénk annyiért,amennyit ér,és eladnánk annyiért,amennyit hisz magáról."aztán felállunk és tovább sétálunk.az ajtón belépve,a sárga tornacipő szétázva,egy mozdulattal ledobva,kötött ki a lábtörlőn.a barna hajú lány rohan a monitor elé,és a következő pillanatban már a gondolatok sokasága mondatokba formázva.én voltam a szivárvány az mosolyod mögött.(Y)

ez a délutános hét.chö.na de mindegy.még egy hét."NYME-BTK sportkommunikátor (Szombathely) FNA..Felvételi döntés: Felvételi pontszáma elérte az államilag támogatott képzés ponthatárát.342 pont 254 pont."akkor most örüljetek.én is.ahogy kinézek az ablakon,nem azt látom,ahogy a Nap megvilágítja a felhőket,hanem,hogy a Nap elbújt a felhők mögé,és esik..ez valahogy nem a nyár.tizenhét hete tartó boldogság.ez valami felemelő.és szeretem.a mindennapjaim részévé vált.
a blog nekem nem az életem,csak az apróbb szösszenetek említi meg..változik,ahogy változik más is.én vagyok az írója.hétköznapi dolgok,emlékek,érzések vannak benne.egy-egy elhangozatlan mondat papírra öntve.ez nem egy külön világ..ez csak én vagyok.de megismerni..hm..talán így nem lehet.néha azt hiszed a sorokat olvasva,hogy különlegesnek tartom magam,az oké.eljátszom a gondolattal,hogy Párizs utcáin sétálva,tűsarkúban és kalapban belibbenek egy kávézóba,piros rúzzsal felkenve az ajkamra,és kérek egy kávét,miközben megbámulnak az ott lévők,és ezt gondolják magukban „azta de szép.” de nem.mert az nem én vagyok.csak az illúziómba táplált sóvárgás.aztán ki tudja.nem vagyok különleges.bár a maga módján mindenki az.minden egyes ember.de azért érdekes.szerintem.akármennyi viharfelhő vonul át felettem,akárhányszor meghozok egy döntést,legyen akár jó vagy akár rossz.mindig elgondolkozom rajtuk.lehet könnyeket fakasztanak,vagy boldog perceket okoznak,szíveket törnek szét,vagy új célt mutatnak.ez is én vagyok.de nem tudom.de az biztos,hogy mindig azt az utat egyengetem amit a szívem irányít.és ez a blog."..a szerelem lehetne röplabda-ha valaki azt kiáltaná "enyém",a többiek már nem is futnának utána."én voltam a hercegnő a kifestőkönyvedben.(Y)

mert szombaton a vonyarci strandolás a melegben pont jó volt,esti szalonna sütés Dorináékkal.és a vasárnapi strandfoci..első hely.felejthetetlen élmény.(Y) hétfő éjszakai munka..hm..egész héten éjszakai műszak.valami felemelő.mert szeretem!mert kell,hogy rám nevessen,megöleljen.szeretem!szeretlek sömi.:)
sétáltam fel a megszokott helyemre,és néztem ahogy a Nap felkelni készült.narancssárga színre festette be az eget.a látvány valami hihetetlenül csodálatos volt.a ház barna cseréptetőjéről néztem az udvart,és eszembe jutott sok-sok régi emlék.a másik oldalon a földes út porát néhol fel-fel kapta a szél.majd tovább fújva pár métert ismét a helyére került.nincs sok emlék kép a múltról,az ovis évekről,az általános iskolában töltött napokról.de azért valami mégis megmaradt.amikor a hintában ülve énekeltünk az álomhajót,oké,kicsik voltunk.de az az érzés,a szabadság.aztán futottunk a homokozóba,és krétával rajzoltunk az aszfaltra,mert akkor az jelentette a boldogságot.aztán az iskolai évek mindent megváltoztattak.de talán így volt jó.a barbie babák valahogy nem kötöttek le minket,csak ha verekedőst játszottunk velük.volt valamiféle kötelék három kisovodás között.ami az évek múlásával elfakult.de nem bánom.emlékszem,hogy minél magasabbra szálltunk a hintával,miközben az ovónénik a délutáni alvással nyaggattak minket.és most így 18 éves fejjel visszanézve,van olyan pillanat amikor szívesen visszahoznám azt ami volt,és újra átélném.igazából jobban belegondolva semmi sem változottt meg,mert én ott ülök a háztetőn kezemben egy pohár borral,az emlékeket idézve,és nézem a tájat.ahogy fel kel a Nap,valami csodálatos látvány.emberek jöttek és mentek..valaki leragadt és helyet foglalt a szívemben.és azt hiszem én is változtam az idővel.de talán ez így jó."..bármit mondanak,ne törődj vele,mert a szívedbe-lelkedbe nem látnak bele,nem tudják,hogy mire vagy képes,csak te magad."én voltam a sárgán izzó nap sugara.(Y)

több mint három hónapja.legfontosabb!köszönöm,hogy vagy!szeretlek.
mert a nyári munka július negyedikén elkezdődött.nem rossz a délelőttös műszak.ja ugyanaz mint tavaly.szerelés.vasmagozás.oh je.négy hét.de Gabi azért..:)
azt hiszem nem nőttem fel még eléggé.de azért ha körbenézek,látom a sok rohanó embert,és ahogy mindegyik egyensúlyozik a tű hegyén,és minden a pénz körül forog.de én ezt nem értem.hol marad a boldogság?egy elcsípett mosoly a kislány arcán?és a felejthetetlen fürdőzések a harminc fokban?mondjuk fogalmam sincs,milyen érzés lehet neked ezt olvasni.de én így látom.nem tetszik?sajnálom.mondjuk teljesen jellemtelen dolognak tűnik,hogy fiatalon néha elgondolkozok azon,hogy mi lenne ha..de aztán a gondolatmenetet itt lezárjuk.oké.fiatalság.bolondság.ahogy mondani szokták.hazafelé jövet a sarki útpatka került elém.aztán elestem.és a földön ülve rájöttem pár dologra.elképzeltem ahogy fekszem a tengerparton,a homok simogatja a lábam.aztán nem tetszett a gondolat.mi értelme van annak,hogy eljátszom a pillanatot,és nem azt ragadom meg amit nyújt a jelen?mert szeretem.és itt van nekem.és nem kell ábrándozgatnom a szőke hercegről meg a fehér lóról,ami mellesleg nem létezik.bocs,ha összetörtem a lelked.sablonos lélekre vall.de igaz.azért ha néha én bemegyek a boltba,talán megfordul a fejembe,hogy a fanta helyett martinit vegyek.de ez egy másik történet.de ha felszállnék este egy metróra,és az egyik ülésre leülve,olvasnék,s közben hallgatnám az alkoholtól bűzlő 40es éveiben járó férfi hangját,és gondolatait.olyankor inkább leszállok,és elsétálok,közben nézem a járdát,vagy átszállok.látom a megrepedést a magadra húzott jelmezeden.talán változtatnod kéne.de nem megy mi?ismerős helyzet."..tudod,én a világ összes pénzéért sem cserélném el az egyéniségemet,még akkor sem,ha nincs bennem semmi de semmi különös.miért?mert én legalább önmagam vagyok,és ez több annál,mint amit néhányan elmondhatnak magukról!"kiszolgáltatott vagy a téged körülvevő emberek számára.minden érzést ismersz,és naivan irányítanak.lennél valaki,akit odadobva a másik nemnek,szeretnek?és feladnád az álcád egy érzésért?sok sikert.miközben te csak ülsz,és várod a pillanatot,mikor megváltoznak a dolgok.én csak rád nézek és nevetek a próbálkozásaidon,amikor minden emberre máshogy nézel,és mást játszol el.én voltam az alkoholmentes koktél amitől szombat este mámorba estél.(Y)

most olyan nyugodt hangulatom van.pedig lenne miről írnom.leérettségiztem meg satöbbi.még sem jönnek a szavak.kint süt a Nap,és az emberek élvezik a nyarat,a diákok meg a szabadságot.én meg az előbb sétáltam be az erkélyről.a kinti világ kicsit most rohanó.azért leírom,hogy július négytől nyári munka,na és.
valahogy sikeredett összehoznom a szóbeli érettségit,mert irodalomból kihúztam a tizenegyes tételt,ami amúgy is a szerencseszámom,és ki ne tudna beszélni Zrínyi-Szigeti veszedelem című barokk eposzáról?ja,és a nyelv újítás,mert 1844-ben lett a magyar államnyelv.de neked bele kellett szólnod,hogy a szintiaa sosem volt jó töriből.és a második andrás meg az aranybulla,sikeresen lerendeztem kilenc perces feleletben.most már nem gondolkodok azon,hogy mi lett volna a jó.mert nem érdekel.téma lezárva.oké.de a magyar és a tesi legalább jól sikerült.ez a lényeg.pont.a bankett pont jól sikerült,felejthetetlen.a boldogság áthatja a mindennapjaim.mert Ő itt van nekem.azért emlékszek még arra,amikor egymással szemben állva,kimondta hogy szeret,és megölelt.már három hónapja tartó állapot.boldogság.szerelem.ezt adtad te nekem.köszönöm Martin!mosollyal az arcomon nézek rád,aztán te meg a fejemhez vágod az összes hibám.a barátság kötél szerinted elszakadt,és a csomó megmarad.szerintem pedig csak nem fogadsz el olyannak amilyen vagyok.de tudod,nem fogok önsajnálatba menekülni.de neked azért sikerült.flegmának tartasz?akkor aztán tényleg nem ismersz.de már megtanultam,hogy sohasem fogok megfelelni mindenki elvárásainak.de nem is akarok.a vulkán kupán elért második helyezés volt az,ami már hiányzott,na meg a hat lövés,amit sikerült a hálóba céloznom.még mindig a szerelmem ez a sport.gratulálok Fertőszéplaknak!na és akkor a kérdés..elég volt e ez a teljesítmény,ahhoz hogy felvegyenek a NYME rekreáció-és egészségfejlesztés szakára?hm.majd kiderül.azért bízz benne.ha elolvastad ezt a pár értelmetlen gondolatsort,akkor csak játssz tovább a gondolattal.én is azt teszem.ha azt mondod,hogy bennem sok a gondolat,és az érzés.akkor dobok feléd egy mosolyt,majd csak ennyit mondok: te csak a felszínt látod,vagy a valódi érzéseket?mert az tényleg hosszú évek művészete,hogy meglásd azt ami bennem van."..megértem én,hogy hajszolod a sikert,hiszen valóban csodás dolog lehet híresnek,elismertnek lenni,tele pénzzel.de a siker nem ölel át és nem bújik oda hozzád este,ha fázol.remélem egyszer majd ráeszmélsz erre Te is!"azt hiszem nem szabad megállni az álmaink elérése érdekében,még akkor sem ha az élet néha térde kényszerít bennünket.de ez egy örök kérdés marad mindig.megunhatatlan.de én inkább kinézek az ablakon,és az ágyadon állva,nevetve,a párnát hozzád vágva nézem a narancsos eget.te pedig egy mozdulattal elkapod a nevetésem,és mindketten tudjuk,hogy ez a pillanat örök.a bőrömre tetoválva neved,mutogatnám a világnak,hogy mennyit jelentesz nekem.és ahogy a tükörbe nézek,együtt nézünk vissza belőle.és nem csak a képzelet játszik az agyammal.hanem ez a valóság.és reményt növesztve,nézünk egymásra.én voltam az arcodon megcsillanó elkószált napfény.(Y)

mert ma napsütés.tanulás.és szeretem,ahogy reggel mellém bújik.szeretlek.:)van amikor elkap a vágy,hogy változtassak valamin.de ahogy a fejembe ötlik a gondolat,szembesülök a valósággal,szinti ez neked nem menne.a kivilágított tér közepén állva,kémlelte a barna szempár az eget.talán este fél 11 lehetett.de a Hold narancssárgás színe nem volt felfedezhető a sötét égbolton.aztán rájött,hogy nem érdemes.inkább leült egy padra,s illúziókba kergette magát.tekintete üresnek tűnt,mégis boldog volt.tudta,hogy nem egyszer hibázott,és hogy nem egyszer bántott meg hozzá közel álló embereket.rég érezte így magát.repülni szeretett volna,már sokszor elképzelte,és játszott a gondolattal,hogy csapdos a szárnyaival,aztán a másik pillanatban meg zuhan.legjobb érzés.és elhitte az álmokat,amelyek illatát szinte az orrában érezte.lassú ütemek.elkopott rímek.s a téren izzó lámpások.elkopott fények.kiszínezett valóság.balaton parti emlékek.alig hallott mondatok.ki nem mondott gondolatok.halk zörrenések.összetört szívek.mosolygós smilek.balzsam illatú álmok.célok.vágyálmok.s esti séták a parton.az egész csak ócska képzelgés,az agyam játszott a végtelen sok gondolattal.ahogy a szobában körbenéztem,minden a helyén volt.az ablak üvegén át az égbolt lila,és narancssárga színbe öltözött.így a bejegyzés vége felé közeledve rájövök,hogy talán nem is érted mi zajlik bennem.de nem is kérem,hogy megértsd.elkapott a pillanat.és magával ragadott.és most jó.nyugalom.csattanó kéne a végére,de nem jön az ihlet.a bátorság hiánya a legrosszabb.talán ha világosan akarsz látni,egyszerűen változtasd meg a nézőpontodat.de azt hiszem te csak elsétálsz előttem,és úgy tűnik mintha néznél,de belém nem látsz.neked a hétvégi mámor,s a pornó.nekem az őszinte érzések és gondolatok.aztán egy cigaretta csikk ismét a földön landolt..ez már egyszer megtörtént.de a szoba még mindig ugyanaz.és az elhatározás,hogy író leszek és a kopott sárga tornacipőmben fogom járni párizs utcáit."..furcsa,hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során,sem külsőleg,sem érzelmileg.aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy.olyan ez,mint nézni a karodon az órát: nem feltűnő,ahogy peregnek a másodpercek,de mégis örök mozgás jellemzi."én voltam az alkonyat képének felvillanása.(Y)

mert tizenegyig aludtam.aztán megittam a reggeli kávémat.aztán bementem a városba.aztán hazajöttem.tanultam.és sütött a Nap.”Szoktál néha egy képet nézegetni magadról, és meglátni egy idegent a háttérben?ez elgondolkodtat,vajon hány idegennek vannak képei rólad.más emberek életének mennyi pillanatának lettünk részesei?részesei voltunk valaki életének,mikor valóra vált az álma?vagy ott voltunk,mikor az álmaik elvesztek?próbáltunk belekerülni a képbe,mintha valahogy eleve oda lettünk volna elrendelve?vagy csak meglepetésszerűen ért minket?csak gondolj bele.lehetnél valaki életének fontos része...úgy, hogy nem is tudsz róla.”
Este tizenegy óra körül,amikor már teljesen besötétedik,határozottabban látható lesz jelenség.Az egyébként erős fényű,ezüstös Hold különös,narancsos színt ölt magára.A részleges fogyatkozás este 20:23-kor kezdődik,és éjfél után két perccel ér véget.A teljes holdfogyatkozást 21:22 és 23:03 között figyelhetjük meg a legerősebb 22:13-kor lesz az effekt.Az elmúlt száz évben mindössze háromszor fordult elő hasonlóan hosszú ideig tartó holdfogyatkozás.A legutóbbi tizenegy éve,2000. július 16-án volt,akkor 107 percig tartott.vajon hogy kell feladni valamit,amihez már hozzászoktunk.egyszerűen csak eldöntöm,hogy befejezem,kész vége és közben mondjak ellent magamnak?mi az a hatvan tétel nekem?azért nem értem.megtanulom,de háromnegyedére nem is emlékszem.de ezt a hét napot már kibírom.belehúzok.el is felejtettem leírni,hogy a Másnaposok kettő lett az első a my favourite films listámon.azt hiszem megtanultam,mikor harcoljak valakiért és mikor nem,és,hogy,mikor álljak félre.de arra nem tanított meg senki sem,hogy a fontos kérdésekben mindig a jó döntést hozzam meg.de ez nem igaz. és elsétálok az mellett ami számomra fontos.és rá kell jönnöm,hogy van annál fontosabb dolog is.mégpedig az,hogy szeretnek,és szeretek.és meg tudom tenni,hogy elsétálok a lehetőség mellett.megtaláltam azt akitől a szívem mosolyog és ez jó.szeretlek.én voltam a képeden az ismeretlen személy. (Y)

péntek délutántól ma reggelig.szeretlek.azt hiszem kicsit jó volt.szeretek várni rád a vasútállomáson.szeretek veled filmet nézni.szeretek veled sétálni.szeretlek.*82days.mert pénteken edzés volt.szombaton meg foci Kemenessömjénben,ahol egyszer sikerült betalálnom a hálóba.aztán este a tequila is finom volt.sőt vasárnap még az ünneplés is meg volt.olyan fura dolog ez.süt a Nap,én pedig a tételeim társaságában fekszem az ágyon,egy zacskó cukorral a kezemben.tudatában vagyok annak,hogy jövő szerdán szóbeli.és mégis mosolygok,és nevetek.nem megyek tönkre és nem izgulok.és miközben olvasok egy-egy tételt,elgondolkodok,hogy mi emberek mennyire különbözők vagyunk.hisz Petőfi,Radnóti,Mikszáth,József Attila is mennyire máshogy fogta fel az élet értelmét.azt mondják,hogy az elhatározás még csak az első lépés a megvalósítás felé.hm..elhatároztam és mégsem.akkor..?"..gyémánt világ ez,csak hamis kövekből,a szerektől álmodott másik szerepkör."vannak emberek akikre azt hisszük fontosak,és hogy a bizalom kölcsönös.aztán rájövünk,hogy mégsem voltak olyan fontosak.de az élet nélkülük is megy tovább.és a közös boldog pillanatok velük együtt távoznak,s elhalványulnak a valóságban.de nem baj,emlékek.azok az emberek,akik néha itt vannak,néha pedig ott,néha feltűnnek majd eltűnnek.csak néha térnek vissza,de míg távol vannak nem érezzük a hiányukat,viszont amikor visszajönnek nehezen engedjük el újra őket.és vannak azok az emberek,akik mindig melletted állnak,és megértenek.és a velük eltöltött idő az,az idő amiért érdemes küzdeni.és azok az emberek akik megjelennek,és egy pillanat alatt szertefoszlik a róluk alkotott képed,na azok az emberek azok,akiket pár év múlva felemlegetve,egy homályos alak ugrik be elmédbe a nevük hallatán.teljes mértékben igaza volt annak aki ezt már előttem megfogalmazta a saját gondolataival.és én csak bámulom a sárga tornacipőm,és azon gondolkozom vajon neked melyik emberek közé tartozok.pedig már majdnem erős vagyok.emlékszel amikor arról meséltem,hogy erős leszek és bátor?de egyszerűen miattad mertem az lenni.de mellettem vagy,még akkor is amikor a valóság szétszed.te meg újra összeraksz.szeretlek.!"..a boldogsághoz nem vezet út.a boldogság maga az út."én voltam a szivárvány színeiben tündöklő üveggolyó.(Y)

reggel jöttem haza.eső.alvás.eső.nyelvtan tanulás.este.napsütés.saját gondolataim belefűzése egy bejegyzésbe,amit talán már más is megírt.*fizetés.ohje.*77nap.
nem akarsz emlékezni rá,ahogy a vonatról leszálltam,és te ott vártál,és ahogyan elszívtam az első szál cigarettát előtted,szemeidben tükröződött a nemtetszik dolog,de mégis elfogadtad.a dobozból előkerült még egy.aztán még azon az éjszakán elmeséltem neked életem kisebb nagyobb botlásait,és boldog perceit.te pedig csak ott álltál,a szürke pólódban,és a tavaszi esti szellő cirógatta meg kezedet.aztán nevettünk,és megtörtént az aminek talán előbb is meg kellett volna,bár most már úgy gondolom,hogy akkor,ott,annál a pillanatnál tökéletesebbet keresve sem találhattunk volna.így utólag visszagondolva úgy érzem most már tudom milyen fontos dolgok voltak ezek.minket megírtak egy regényben ahol a sorsunk olyan szoros volt,mint egy függő számára a drog.nem jó hasonlat.ennél szorosabb.belekevertük abba az éjszakába az érzéseket,és ez talán nem randi volt,hanem csak egy pillantás,ami megmagyarázhatatlan.na igen.előre kitervelt ötlet.de minden pillanatára emlékszel,ahogy én is."..ami szeretetből jön,nem kell visszaadni."az emberek néha visszavágynak arra a pontra,amikor még nem ismerték meg azt a személyt,aki a szívükbe mart pár szóval.és szeretnének úgy játszani,és futkosni a napsütésben a mezőn,akár a csillagok alatt a parkban,hogy nincs felelősségük.és olyan dolgokon nevetni,amik még akkor jelentéktelennek tűnnek,majd a napok múlásával egyre fontosabbá válnak.aztán eljön a pillanat,amikor már Ő jelenti a jó kedvet,a mosolyt az arcon,a szomorúságot,a napsütést,az elrobogó vonat hangját.és az a tudat,hogy ott van melletted,s még akkor is magad mellett érzed,ha távol van.hisztek a jövő szépségében,a percek múlhatatlanságában.egy olyan érzés fog körül titeket,amit ti ketten színeztetek ki,fehér,piros,kék,lila,zöld és más vidám színekkel.van,hogy sok mindent nem értünk,és van hogy a dolgok nem alakulnak jól,apróbb viták és kisebb nézeteltérések,de ez mind azt jelenti,hogy fontosak vagytok egymás számára,mert ha nem Így lenne akkor nem éreznétek emiatt egy picit rosszul magatok.aztán csak élitek a napokat.a nehéz dolgokat átélitek,és ezt mind csak azért,hogy boldogan és önfeledten egymás kezét fogva,a megismerkedésetek pillanatának megbánása nélkül,haladhassatok az úron,s élvezhessétek a napsütést.*"..azt hiszem,vakmerő különc vagy!azt hiszem,tehetséged van,hogy szembeszállj a szokványossal.nem szabályoknak érvényt szerezni születtél,hanem arra,hogy megszegd őket.tudod mit?igazából ezt csodálom benned!"én voltam a csillagtetoválás a könyöködön.(Y)

cintia névnap.június hat.ohje.napsütéses hétfő.
mert tegnap Balatonfűzfőn boboztam és Balatonfüreden a parton sétáltam és Tihanyban az apátságnál néztem a balatoni tájat.de ahogy mondani szoktál a tökéletes pillanatok is egyszer véget érnek.de emlékképek amelyeket elraktároztunk magunkban.és mert szeretem,és mert jó vele fifázni,még akkor is ha öngólt rúgok.és mert szeretem.vagy ezt írtam már?szeretem.több mint 10 hete.szeretem.szeretem.és szeret.és szeretem.
azt hiszem néha túlzásokba esem.amikor azt hiszem valakiről,hogy ismerem.pedig mennyire,hogy nem.most már tudom,hogy senkit nem tesz különlegessé a cigi,a gitár,és az hogy hogyan sétál el előttem az utcán,vagy épp milyen színű póló van rajta.mert nem ezek a dolgok teszik az embert egyéniséggé,művésszé.hanem a belső,az ami igazán számít.mert ha igazi vagy akkor belülről fakad az egyéniséged.aztán a teraszon ülve,arcom elé fújva a cigi füstöt,a gondolataimban próbálok rendet rakni.zavarodott minden.nem mondom,hogy nem jó.süt a Nap,22.-e után az érettséginek is vége,elkezdődött a nyár,a szerelmetesboldogság érzése is megtalált.de ez így egyszerre lehet egy picit sok.aztán nem tudom.az engem körülvevő emberek,itt-ott szíveket törnek szét apró darabokra,bulizni járnak,és elisszák az agyukat ha péntekszombat van.oké.fiatalok.a szemem előtt ért véget nem is egy szerelmi román.és az örökké szóhoz az elmúlás szinonimái párosultak.ohje.2011.a nyár az ami megmenti a fiatalokat.addig meg pengeélen táncolnak,és próbálnak egyensúlyozni.néha leesnek,de egy bizonyos idő múlva ismét felállnak,és folytatják ott ahol abbahagyták,tanulva saját hibáikból.de azért az elég érdekes,hogy mennyire meg tudnak változni a kapcsolatok.együtt fürödtök a Balatonba,együtt fociztok a parton,együtt nézitek a 2010es vb döntőt,együtt ugráltok a medencébe,és tudatáéban vagyunk annak,hogy van akire számíthatunk.aztán ahogy telnek a hónapok,azt vesszük észre,hogy már nem akarunk együtt sétálni,együtt nevetni és már nem akarjuk együtt.és fejünkbe vési magát a gondolat,hogy már azt sem tudjuk kik vagyunk együtt,és felvetődik a kérdés..mi változtunk meg ennyire?és az egész csak a múltunk része,amit felnőtt fejjel a gyermek-önmagunkban látunk viszont.már nem azok vagyunk akik voltunk,és ismét rádöbbenek,hogy az örökké barátok maradunk szóhoz párosult az elmúlás.inkább kisétálok a mező fele,élvezem ahogy a Nap simogatja arcom,és néhol megvillan egy fénysugár az apróbb ráncokon.mosollyal az arcomon gondolok az apró örömökre.46%os matek írásbeli érettségi.számold ki.az hármaaaaaas.ohjeee."..tudod,hogy a három legnehezebben kimondható mondat a "Szeretlek!","Bocsáss meg!",és "Kérlek segíts!?"én voltam a szemeidbe rejtett művészet.(Y)

67*mert a pénteket felejthetetlenné tettük.Vonyarcvashegy.a Balaton vize is jó volt.aztán a Magyar Tenger nyitóparti.nem sok alvás után,a szombat is jól sikerült.és tegnap?köszönöm,hogy lejöttél.szeretlek.!"..van néhány érzés,ami nem csap túl nagy zajt.ott van például a törődés,ami oly nesztelen,mint egy szívdobbanás,vagy a tiszta,igaz szerelem,mely olyan halk,hogy sokszor észre sem veszed,hogy jelen van."*vajon mi lenne ha az ember mindig a jó úton járna?csak nincs kirakva a tábla,hogy épp melyik út a helyes.de én azt hiszem,oda érkeztem ahova szerettem volna.a boldogsághoz.talán mindig is azt akartam,hogy a boldogság férkőzzön be a szívembe.és most azt hiszem sikerült.és mégis néha olyan rossz érzésem van,a világ egyre csak romlik.és én mint külső-belső szemlélő csak nézem ahogy az önzőség nyer.emberek ugranak le a hídról,repülők zuhannak le,a háború megállás nélkül folyik.és kérdem én: mi értelme van ennek?a bágyadt mosoly az arcon,amikor csalódsz.és a nagy emberek arcán a megbánás helyett a mosoly tükröződik vissza.na akkor törölném képen,hogy a mosolya elferdüljön,és észrevegye,hogy hibázott.nekem a másik fél a kapaszkodóm,a reményem,a nevetésem.mert a mai fiatalokat megnézve,nem ezt az önfeledt nevetést látni a szemükben.de nekem igen.őszinte a mosolyom.és ha neked ez nem tetszik,nem tudom mit kéne tennem,de azt tudom,hogy nem akarok már mindenkinek megfelelni.aztán a fűben ülve egymásra néztek,és elkapták egymás pillantását.így volt tökéletes.az égen a nap sugarai csiszolták sárgára a két fiatal arcát.megvilágította,majd körvonalazódott az ami a szemnek láthatatlan.az őszinte szeretet.szeretem!szeretnék egy felejthetetlen nyarat,fürdőruhában futkosni önfeledten nevetni a tenger parton,aztán egy mozgalmas nap után pedig egy jó hideg sört meginni a kövek között a parton,beszélgetni,.elfeküdve nézni a csillagokat,és pár szál cigaretta füstjét kifújva odabújni a karjaiba.és másnap a napfényben úszni.és még sok más dolgot,ami most pillanatnyilag nem jut eszembe,de mégis fontos.én voltam az utcazenész gitárjának pengetője. (Y)

nem igazán tudom miért is írok most,úgy igazából nincsen rá okom.
a szerdától ma reggelig tartó pillanatok emléke tép elmémet.mert szeretem.60days.mert nem akarok most másra gondolni.a szombati foci sem volt rossz.három és fél gól.*de azért a tanulás.chö.ezzel a mondattal el lett rontva.bocs."..talán kudarcot vallottál?tudod, igazából egyvalami számít,hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket."nem lehetett több 18nál.a buszmegállóban állt,arca meggyötört volt,és szemeiben egy idősebb lélek mutatkozott a külvilág felé.elkapta a pillantásomat.picit megijedtem.gesztenye barna szemei fáradtságot sugároztak.egy grimasszal ajándékozott meg,már ha ezt lehet úgy nevezni.igen,ő a tükörképem volt.egyszerre léptünk,egyen járt az agyunk.csak ő máshogy akarta látni a világot.a buszra felszállva,egy cetli esett ki a táskámból.s leültem az ajtó mellé.az ajtóüvegen át még mindig láttam,önmagam.és rájöttem,hogy az igazságok amiket elhiszünk,az jórészt a szemszögünkön múlik.állandó változásnak vagyok szemtanúja,egyik pillanatról a másikra.van,hogy a dolgok kizökkentenek a valóságból,és elrángatnak oda,ahol a dolgok tökéletesek.míg elérünk a következő megállóig,sok minden átsiklik agyamon..mennyi minden megváltozott.tavaly ilyenkor még teljesen más dolgokra hittem,hogy fontosak.de azt hiszem ez így jobb,ahogy most van.talán mert benne meg van az ami erőt ad nekem,hogy ne csak egy bohóc legyek az élet színpadának porondján.most csak azt látom magam előtt,hogy átcsusszanjak a szóbelin,és a felvételi sikerüljön.aztán egy unott hang közli velem,hogy végállomás.táskámat felkapva,hajamat összekötve egy copfba,felkászálódok az ülésről,a sárga tornacipőmben.mögöttem egy néni szól oda hozzám,megkért,hogy segítsem le a táskáját.na ja,ha szemét lennék,fognám és futnám.de mi értelme lenne?aztán megköszöni.én pedig lenyomom a sablon szöveget,hogy szívesen.mielőtt még elkezdené,hogy bezzegazénidőmben..inkább elsétálok.a Duna partjára leülve,gondolataimat kiírom magamból."mert csakugyan unalmas lenne,ha minden könnyen menne."én voltam az eldugott rím a sor végén. (Y)

vasárnap.hétfő munka.aztán tanulás.de azért tegnap kicsit jó volt..korzó feeling.és sex on the beach.aztán meg visszazökkenés ami nehezen megy.
"több millió puzzle miből összeállt életünk képregénye.."nem tudom miért menekülök az írásba.pedig nincs rossz kedvem.kint csicseregnek a madarak,a bárányfelhők elvannak a szép kék égen.a virágok és a fák zöldülnek.hm.kicsit ironikus voltam.külső nyugalom.elgondolkozós arccal bevágódok a laptop elé,s elkezdem nyomni a billentyűket.néha nem értem magam.vagy csak a fáradtság,és a szóbeli érettségi miatti cirkusz.hm.magam sem tudom.oké,hogy nem vagyok tökéletes.de ha jobban belegondolok,tökéletes lányok nincsenek is.mikor elkezdtem lefelé zuhanni.emlékszem.picit homályos előttem a kép,de az alakok kirajzolódnak itt-ott.akkor jelent meg Ő,és megakadályozta,hogy mélyebbre zuhanjak.ezt nem tudom megköszönni neki.megsimogatott,megölelt,és rám mosolygott.akkor,ott ennél több nem is kellett.és igen,jó hogy még mindig itt van mellettem.akkor csak kapaszkodtam a reménytörmelékekbe,és próbáltam visszarántani magam a múltamba,de most már tudom,hogy nem lehet jövőnk,ha a jelenem a múltam.hm.talán félek attól egy picit,hogy ismét egy szakadékban találom magam,vagy egy szikláról ugrani készülve.kemény.de azt is tudom,hogy nincs távol tőlem,közel van hozzám,és nem hagyom elsuhanni a messzeségben.játéknak is felfogható,csak nem nekem.különleges.igen,mert egy férfi és egy nő játssza.a szívükben lévő érzést átadják egymásnak.de egyszer megtalálod azt akivel,ez az érzés nem holmi kis ócska játék,és nem arról szól,hogy taktikázol,és befolyásolni hagyod magad.hanem a tisztaságról,a mindenről,amit egy szóban le tudnék írni..szeretet.a bizalom ami kialakul.nem játék.amikor már nincs vetélkedés,csalás,és az együtt való győzelemről szól.és talán az senkit nem érdekel,hogy hányszor törték össze a szíved,mert az a lényeg,hogy most is működik.de azért vannak gondolatok,amiket az ember nem mond ki,és le sem írja..ezért hagyom abba mára a blogolást.pedig feszítenek,kitörni vágynak..de most inkább a következő lépéssel kilépek a panel ház ajtaján,és elsétálok a beton házak között,ahol nem várnak csodák.friss levegő.séta.nem kell ennél több."hogy mit érzel,most szmájlik nélkül mond el.."én voltam a pofon ami elől futsz. (Y)